Postit!

Nahát, a MEKDSZ-molinónak lába kélt!

Talán nem túl vonzó hasonlat, de Fekete-Nagy Fanni beszámolóját hallgatva a Végső állomás c. film(sorozat) jut az eszembe. Ez az, amiben a Halál előbb-utóbb utoléri a „kiszemeltjeit”, pontosabban a kiszemeltek futnak bele a kísérteties precizitással előkészített Halálba, életútjuk végső állomásába. Analógiám alapja egyrészt, hogy az ELTE BTK hallgatói, ha akarták, sem kerülhették volna el a Bölcsész Bibliakör standját a májusi Bölcsész Napokon. Ehhez tudniuk kellett „jól helyezkedni”, és segítségükre volt a klasszikus süti-csoki kombó (is). Másrészt, hogy Fanni épp az egyetemre metrózott, amíg beszéltünk (így ő sem tudta elkerülni „végzetét” ;)).

– Már úgy éreztük, hogy el kellene követni valami „nagyobb” dolgot – kezdi a mesét Fanni, a BBK diákkörvezetője. – Félév elején szántunk egy külön alkalmat az ötletelésre, elhatároztuk, hogy a harapnivalókon kívül Bibliai totóval fogjuk az asztalhoz csalni az érdeklődőket, amit Tóth Zsuzsi állított össze, angolul is (Bible Quiz), meg készítettünk igés kártyákat, amiknek a hátulján szerepelt az elérhetőségünk. Az előkészítésben nagyon aktívan részt vett a diákkör minden tagja, még olyasvalaki is, aki régebben végzett (aki már szinte évek óta nem jár); és ez szerintem nagy dolog, hogy ilyen emberek is még a szívükön viselik a sorsunkat 🙂 Inkább azt tudtuk nehezen megoldani, hogy fizikailag ott legyünk az állomásunkon a nagy zh- meg beadandóláz közepette. De ebben, hála Istennek, első nap segítségemre volt Hajde Balázs, utána őt váltva Czentnár Andris, és a második napon jött Áron.

– És mit tapasztaltatok? Megálltak a hallgatók a standotoknál?

– Igen, volt, aki rájött, hogy jé, hiszen ő már hallott a MEKDSZ-ről [ebben nagy szerepet játszhattak a hirdetőcetlik – a szerk.]. De akadt olyan is, aki eleinte húzódozott, aztán végül a kolis református szobatársának is vitt haza egy igés kártyát.

Mennyit ér, amikor akár csak pár percet is szánnak a puszta járókelőre! Némi hangszínváltás után ezt hallom Fannitól:

– Az viszont nem annyira jó, hogy félév végén volt a rendezvény, mert ki tudja, mennyien jönnek vissza ősszel. Mindenesetre már megvannak a plakátterveink, amiket közösen készítettünk el, szóval majd csak hallani fognak rólunk akkor is… Jól együttműködő csapat vagyunk, de azért elkélne néhány új ember, mert rajtam kívül tkp. egy diák van még a diákkörben + volt egy lány, aki az utolsóelőtti alkalomra eljött + még néhány nemrég végzett friss szenior + Andris, aki doktorandusz hallgató – és ennyi. Voltak már nehéz időszakok, és azokat is átvészeltük valahogy, de azért néha úgy érzem, a felelősség mégis az enyém.

Oh… Emlékszem, ezt én is ugyanígy megéltem diákkörvezetőként, amikor ahelyett, hogy fává nőtt volna, épp összezsugorodott és végül semmivé lett az ELTE PPK Mustármagja. Hogyan tudnám meggyőzően átadni azt az üzenetet, hogy hiszen erről 99,9%-ban nem a diákkör vezetője tehet, aki egyébként a lelkét kiteszi a csapatért? Miközben ezen gondolkodom, hallani vélem, ahogy druszám hangjában megcsillan a remény és a derű:

– De Balázs, a kapcsolati munkatársunk nagyon támogató ebben a helyzetben, és néha, amikor küzdök ezekkel, eszembe jut, hogy végső soron tényleg Isten kezében vagyunk, van ez az egész.

„Két Fanni beszélget…” – de ez most nem vicc, hanem felhívás: imádkozzunk a Bölcsész Bibliakörért, hogy Isten adjon számukra növekedést, személyes és közösségi szinten egyaránt! Hogy ne a standolás legyen számukra a végső állomás.

Facebook kommentek

komment