Csak pislogok, mint hal a szatyorban, vagy mint pocok a lisztben – milyen frissek, fittek, döntéskészek! Itt aztán nem volt hezitálás, hogy „Most akkor kérjük meg a karbantartót, hogy csináljon valamit a kivetítővel?” Ehelyett: „Figyu, hagyjad, nézzük meg a szomszédban! Úgyis majdnem minden zárat ugyanaz a kulcs nyit…” [És tényleg.]
One minute to solve it – and it is DONE 🙂
– Hova mész? Ez az az terem!
– Komolyan? De hát az előbb még csak Zoli volt itt meg Kármen!
Mire Csibivel és Szofival visszaértünk arról a helyről, ahová a király is gyalog jár, exponenciálisan nőtt az adott diákköri alkalmat látogatók száma s ezzel együtt az egy főre jutó napi szövegelem is.
A technika ördöge kiválóan teljesítette szolgálatát, a kivetítő ugyanis beadta az unalmast, és a frissen érkezett Dávid hiába próbálta teljesítménynövelésre bírni. Sebaj, asztalok a helyükre vissza, egy gyors teremcsere, újabb tereprendezés, rapid problémamegoldás, projektor két perc alatt beüzemelve, székek szabályos körben… és én, aki mindezek előtt még meg voltam lőve, mert nem tudtam, 3 kedd esti programlehetőségem közül melyiket válasszam, most hirtelen egy 4. helyen, ebben a közgázos (!) körben találom magam, és csak pislogok, mint hal a szatyorban, vagy mint pocok a lisztben – milyen frissek, fittek, döntéskészek! Itt aztán nem volt hezitálás, hogy „Most akkor kérjük meg a karbantartót, hogy csináljon valamit a kivetítővel?” Ehelyett: „Figyu, hagyjad, nézzük meg a szomszédban! Úgyis majdnem minden zárat ugyanaz a kulcs nyit…” [És tényleg.]
Szóval ülök ebben a körben, emésztem a tempót, s akkor Kármen megszólal:
– Negyed 8 van, kicsit késésben vagyunk.
Késésben? Nálunk a késés egy óránál kezdődik…
Még jó, hogy Andris tájékoztató-érzékenyítő kiselőadása a közel-keleti helyzetről visszarángatott az ámulatból a rideg tények csupasz talajára. Ima előtte, ima utána – ezek nekünk „csak” információk, az ott élő embereknek az élet, a megélt valóság…
És 0,001 ‰-ben azért is, hogy a projektoros mizéria ne legyen hiábavaló – naná, hogy nem azért; értsd jól! – hálaadó dicsőítéssel, közbenjáró imádsággal zártuk az alkalmat, régiek és újak, de semmiképpen nem újak régi tömlőben : )
Csak a rend és a keret kedvéért: természetesen visszafelé is eltévedtem. Így jár az, aki kapkodva rohan spontán diákkörlátogatásából hazai pályára; habár mi 9-kor kezdtünk, végül is, még csak 5 perccel múlt egész, és nálunk ugye egy óránál kezdődik a késés…
Diáklétből dógozóba 
PosztGRUNDuális
So, what do you think ?