Postit!

Hogy hogyan is keveredtem a MEKDSZ beVezető hétvégéjére? Már korábban is szemeztem a programmal, de valamiért eddig nem sikerült eljutnom. Most ismét jött a felhívás, bár kérdés volt számomra, hogy végzősként nem késő-e ezen részt venni. Aztán úgy gondoltam, Isten mindent képes a javunkra fordítani, így még biztosan jól jöhet valamikor ez a tapasztalat. 😉

Sokat tudtam meg magamról a hétvége folyamán. Többek között azt, hogy mi is igazán fontos számomra vezetőként és hívő emberként. Hogy őszinte legyek, sohasem éreztem magam annak a nagy vezetőtípusnak. Tudjátok, aki precíz, átlátja a dolgokat, és van a lényében valami tekintélyt parancsoló. (Bennem legalábbis egy ilyen kép jelent meg, ha a vezető szót hallottam korábban.)  Hála Istennek, most már tudom, hogy nem kell, hogy ilyen legyek ahhoz, hogy ezt a feladatot el tudjam látni.

Nagyon hasznos volt számomra a sok önismereti feladat, és az is, hogy ezekre alapozva próbáltunk meg közösen ötleteket gyűjteni a további munkához. Sokat beszélgettünk a diákköreinkről, a tapasztalatainkról, a hitünkről. Amióta része vagyok a MEKDSZ-nek, rájöttem, hogy a sokféleség rengeteg lehetőséget rejt magában. És mi aztán tényleg azok voltunk ott Fóton, akár a leendő hivatásunkra, a felekezetünkre, vagy a megtérésünkre gondolok. : ) Jó ötleteket kaphattunk egymástól, és jó tudni azt is, hogy valaki – talán éppen az ország túlsó felében- imádkozik értünk, az egyetemi csoportunkért.

És ha már imádság… Ez a legjobb módja annak, hogy feltekintsünk a vezető szerepünkből, hogy mi is átéljük a vezetettséget. Jézus megígérte, hogy: „… veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” Merítsünk erőt ebből! 😉

Szeretettel: Sánta Dia

Facebook kommentek

komment