Több mint egy hónapon keresztül egy diákok vezette tömeg lepte el Hongkong utcáit, amint békésen tüntettek annak érdekében, hogy a kormány vonja vissza azokat a törvényeket, melyek szerintük Hongkongot „hamis demokráciává” teszik.
A tüntetést „esernyőmozgalomnak” is nevezik amiatt, mert a tömeg a rendőrök által bevetett könnygáz, vízágyú és paprikaspray ellen a tömeg esernyőkkel védekezett.
A hongkongi diákmozgalom november 6-án egy egész napos találkozót szervezett a következő címmel: „Az esernyőmozgalom: mi következik ezután?” Középiskolások, egyetemisták és frissen végzett diákok jöttek össze több, mint százan, hogy megosszák tapasztalataikat, küzdelmeiket, és közösen reflektáljanak arra, mi legyen a következő lépés. Többek között ilyen kérdések merültek fel: Milyen irányba menjen a hongkongi demokratikus mozgalom? Mint Krisztus tanítványai, akik szeretnének integritással élni ebben a városban, hogyan éljék meg hitüket ebben a helyzetben? Hosszú távon mi a szerepük?
Kelvin Chui végzős hallgató szerint az egyházon belül is megosztottság van a mozgalmat illetően. Vannak, akik dühösek vagy elkeseredettek, amikor azt látják, hogy az egyház nem foglal állást, vagy nem olyan módon támogatja a mozgalmat, ahogyan azt ők remélték. Kelvin szerint több hongkongi gyülekezet fél a megosztottságtól, és megkérte tagjait, hogy ne beszéljenek a mozgalomról és ne is vegyenek részt benne.
Dr. Peter Lok, az egyik előadó a következőképpen kommentálta a keresztyének szerepvállalását ilyen helyzetekben: „A keresztényekben kell, hogy legyen elég bátorság ahhoz, hogy szembenézzenek a társadalmi feszültségekkel, hiszen már megszokhatták, hogy Isten királysága és a világ között küzdelem zajlik. Habár a keresztények elhívattak arra, hogy békét teremtsenek, küzdenünk kell a társadalmi igazságosságért, annak „shalom”-jáért. [A „shalom” többet jelent, mint egyszerűen béke: ‘teljesség’, ‘jólét’, ‘egészség’. – a szerk.] Egyszerűen fogalmazva, nem tudunk úgy só és világosság lenni, valamint a világ helyreállításán fáradozni anélkül, hogy ne lennénk teljesen tudatában az igazságtalan társadalmi és politikai struktúráknak. Ez így nem lenne biblikus.”
Telik-múlik az idő, a tüntetés még tart, de már kevesebben vannak az utcán. Viszont az esernyő a tüntetés ikonja lett.
Mi ebből a tanulság? A diákok kreatívak és szenvedélyesek tudnak lenni, ha olyan dologról van szó, ami megérinti a szívüket. De az, hogy hogyan lehet radikális politikai és társadalmi változást hozni, nem egy könnyű feladat − sem nekik, sem az egyháznak. Imádkozzunk a hongkongi diákokért, hogy megtalálják a biblikus választ ebben a szituációban. És legyünk mindannyian bátrak és bölcsek, hogy a körülöttünk lévő politikai valóságra helyesen tudjunk reagálni.
A cikkíró, Penny gondolatait csak megerősíteni tudjuk. Állítólag mi magyarok passzívak vagyunk. Ahogy a mondás tartja: fát lehet hasítani a hátunkon. De vajon Isten arra hív, hogy zokszó nélkül tűrjünk mindent? Nem inkább arra hív minket, hogy tegyünk valamit az elégtelenség láttán? Ahogy egyszer George F. Will fogalmazta: felháborító a felháborodás hiánya! Engedjük, hogy Isten érzékennyé tegyen minket a társadalmi és politikai problémákra. Változtassunk, amin lehet, de legyünk bölcsek felismerni, mi az, aminek még nem jött el az ideje. „Nincs még egy olyan színtér, ahol nagyobb lenne annak kockázata, hogy az egyház elveszíti küldetését, mint a társadalmi kérdéseké és a közügyeké. Valahol útközben ugyanis épp az első számú parancs, a szeretet parancsa – s ezen belül a »szeresd ellenségedet« követelménye – vész el.” (Philip Yancey: Keresztények és a politika. 35-36.o.)
Itt találod a forrásszöveget, itt pedig egy rövid ismertetőt a kelet-ázsiai IFES-helyzetről.
So, what do you think ?