Postit!

Aki bújt, bújt, aki nem, annak elmondjuk: a MEKDSz téli tábora hagyományosan morzsaszedegetéssel, azaz a hétvégi élmények egy szeletének megosztásával zárulnak, önként jelentkezők közreműködésével. A morzsákat azonban az elmúlt 2 hét alatt sem sikerült teljesen felsöpörni, ezért visszautaztunk Siófokra, hogy gyűjtsünk néhány szemet, s azokból számotokra ismét asztalt teríthessünk. Fogyasszátok egészséggel!

Egy tiszteletbeli „újoncot” (akinek az idei volt a 4. tábora) és két első táborozót kérdeztem röviden.

– Hogyan élted meg a tábort?

– Baranyi Karesz: novemberi beöltözésem nagy pillanat volt az életemben, amely megerősített mind a hivatásomban, mind egész múlt, jelen és jövőbeli életutam Istentől vezetett helyes irányában. A  táborba vegyes érzelmekkel érkeztem, mert görögkatolikus szemináriumi környezeten belül is szokatlan az állandó reverendahordásom, és aggódtam a fogadtatástól. Egész tábor alatt mértéktelen elfogadás, pozitív megerősítések áradata vett körbe, és csodálkozva fedeztem fel magamban a dicsőítések, szabad imák által bennem kiváltott vonzódást. Eddig igyekeztem ökumenikus lenni, igyekeztem nem vitatkozni, igyekeztem elfogadó lenni, de az idei táborban a Szentlélek kegyelméből mindez természetesen fakadt belső valóm leplezetlen megéléséből.
– Szalai Lidi: Ez volt az első MEKDSz-es programom – hálás vagyok, hogy ott lehettem, és megismerhettem a szervezetet, azt, hogy mennyire jól tud működni valami, ha azt odaszánt életű lelkes emberek csinálják, s ha kell, a szabadidejüket sem sajnálva segítenek, amiben tudnak; és az a legjobb, hogy egy nagyon nemes célért teszik mindezt, talán a legnemesebbért: hogy Krisztust minél többen megismerhessék.
– Bakos Gábor: Nehéz kifejezni, mit is jelentett a tábor, hisz élmények sokasága ért engem. Barátságok köttettek, történetek születtek, és persze nagyon sokat tanultam e 4 nap alatt. Nem tudok olyan pillanatot mondani, ami felesleges lett volna – talán az alvás 😉

– Milyen az élet a TT-n túl?

– Karesz: A táborból egyenesen a szemináriumba érkeztem, ráadásul a nagyböjtünk első napjának előestéjébe. Azt tapasztalom, hogy egészen feltöltődtem Isten közelségével általatok. Az imaszolgálatosoktól kért imák pedig pozitív kis változásokat mutatnak a legsúlyosabb helyzeteimben is. A táborban megélt közösség nagyon hiányzik, és megfogalmazódott bennem a komolyabb bekapcsolódás vágya a MEKDSz munkájába és egy nyíregyházi diákkörbe járás igénye. Leginkább a hála érzése és lendülete uralja azóta napjaim, nagyon megköszönve mindent, Isten kegyelmének ajándékait, a táborszervezéstől a résztvevők jelenlétéig.
– Lidi: A tábor óta gyakran eszembe jut a szlogen: „Éled vagy túléled az életed?”, hiszen idén kezdtem az egyetemet, és ez a megváltozott élethelyzet magával hozza a lehetőséget, hogy részt vegyek-e a körülöttem történő dolgokban, vagy megpróbáljam teljesen kivonni magam csak azzal a céllal, hogy „túléljem” az adott napot, hetet, hónapot.  Szeretném bölcsen megélni az elém táruló helyzeteket minden szomorúságukkal és örömükkel együtt. Hiszem, hogy Isten ezek által is formálni akar.
– Gábor: A tábor óta kicsit nehezebben mennek a dolgok, nehéz volt visszarázódni a régi életembe, hisz a TT nyugalmat árasztott. Remélem, mielőbb találkozhatom a rendezőkkel, táborozókkal több és több programon és alkalmon.

További vizuális morzsákért irány a MEKDSz fényképalbuma!

Facebook kommentek

komment