Postit!

Amikor huszadjára játszod a „Mondj egy tulajdonságot a keresztneved kezdőbetűjével” c. játékot, és már a harmadik embernél topogsz unalmadban. Amikor a szünetben ki akarsz rohanni a mosdóba, de pont ekkor süvít a füledbe: „Ezer éve nem láttalak, mi van Veled?” Amikor nem vacsorázol, mert azt hiszed, hogy mindenki hoz majd egy kis nasit…

…aztán már az alkalom közepén kopogó szemekkel nézel a melletted ülőre. Nos, a BME–ELTE–Corvinus-diákkörök találkozója pont NEM ilyen volt.

Feljegyzések …

… a dohányzásra kijelölt helyről:

„Ennél jobb helyet aztán keresve sem találhattak volna! A környező termekben még javában folyik az oktatás, fény is alig van, leülni nem tudnak, mégis pont ide jönnek egy szál gitárral a dalokat összepróbálni? Habár, ha azt vesszük, hogy meglepetésnek szánták, és a többiek még úgysem érkeztek meg – végül is miért ne? Nini, csak nem egy ablak nyílik épp? Mégis tetszik ez a népnek!” /hamvadó cigarettavég/

… a villamosmegállóból:

„Milyen érdekes! Ez a kisebb társaság úgy tűnik, mintha várna valakit, pár perce mást sem csinálnak, csak nézegetnek körbe-körbe. És ott áll az a lány is egyedül, vajon kit kereshet? Az ő tekintete is ugyanolyan fürkésző… Na jó, azt hiszem, itt némi segítségre lesz szükség, itt az ideje közbelépni.” /villanyoszlop; alias this little light of mine – I’m gonna let it shine/

… a C101-es teremből:

„Ez igen! Ezt már nevezem! Nem lacafacázunk mi a kalóriákkal, kérem szépen! Van itt minden: az asztal terítve, immár minden kész… Én meg nem győzök itt fortyogni megállás nélkül, miközben ők jót kacagnak mindenféle „Parancsoló Pannikon”, „Béketeremtő Beákon”, „Csonka Csabákon” meg „Majdnem Misiken”. Most meg elhangzik a felkiáltás: „Szünet!” – na nem mintha valami irdatlan nagy munkában lettek volna…” /a vízforraló/

„Tyűha, mi ez a kiscsoport-alakító projekt? Nem az a lényeg, hogy itt most ne legyen klikkesedés? És ráadásul feltűnően megbámulnak engem, majd összedugják a fejüket, és elkezdenek sutyorogni! Sőt, a többiek minden elhangzó mondat után bőszen helyeselnek! Még ilyen embereket! Az arcom előtt beszélnek ki!” /veterán vetítővászoni vélemény az imádságról/

„Jaj-jaj, hát mivel érdemeltem én ezt ki? Bántottam, nyúztam én őket valaha is? A kolleginát is itt gyűrik mellettem, szegény, már egészen beleráncosodott…” /a rendkívüli ritmushangszer és az énekeskönyv/

… a Trapézból:

„Te jó ég, mennyien vannak körülöttem, ritkán rajonganak körbe ilyen őszintén vidám emberek… Tuti, hogy nem 10 perce találkoztak! És az is, hogy nem mostanában fognak innen elmenni, a tolkieni mitológia ugyanis nem egy rapid téma, nem beszélve a kétnyelvűségről. A többit már nem is értem! Inkább hűsölök tovább, amíg el nem nyel a pusztító utálatosság… /a szívószál/

Facebook kommentek

komment