Postit!

Az Élet Ünneplése misszió első lépéseként evangelizációs tréninget szerveztek Kigaliban, 2014 júliusában.

Legyilkolt tuszik holttestei egy ruandai út szélén.

1994, április, Ruanda. 100 nap alatt 800000 embert gyilkolnak meg, köztük az ottani diákmozgalom, a GBUR összes vezetőjét is. Minden romokban hever, halálhörgés tölti be az országot. Húsz évvel később, 2014-ben azonban már Jézus Krisztus neve visszhangzik szerte Ruandában.

A diákmozgalom a hamvaiból éledt újjá, hogy az örömüzenet tanúja lehessen az országban. A népirtás 20. évfordulója alkalmából más keresztyén diákszervezetekkel karöltve egy nagyméretű egyetemi missziót szerveztek. Négy év készülés után 2014 júliusában indult útjára a Celebrating Life Campaign (Az Élet Ünneplése misszió).

Alice Mugeni, a GBUR korábbi főtitkára szerint a misszióra azért volt szükség, mert sokak számára, akik félelemben, remény nélkül élnek, az élet alapvető elemei is meglazultak; így a missziós kampányban igyekeztek többek között ezeket a kérdéseket is érinteni. „A diákokat és tanárokat el akartuk juttatni arra pontra, ahol megünnepelhetik az életüket azáltal, hogy megismerik az élet igazi értelmét, melyet Krisztusban tervezett el számukra Isten.”

Emlékezés a tömeggyilkosság 20. évfordulójára.

A kampány egy evangelizációra felkészítő tréninggel kezdődött a fővárosban, Kigaliban, ahol mintegy 600 diák tanult arról, hogyan ossza meg az evangéliumot barátaival. Magára az egyetemi misszióra október 12–19. között került sor négy város nyolc egyetemi kampuszán. Közel 23 000 diák és 100 tanár hallotta a Jézusról szóló örömhírt az 50 evangelizációs rendezvény egyike által, és mintegy 850 diák döntött Krisztus követése mellett.

Jeanneret, egy kigali diák vezető és a kampány egyik diák szervezője a következőket mondta: „A legnagyobb tanulság számomra az volt, hogy Isten számára nem szükséges az emberi tervezés ahhoz, hogy munkálkodjon. Én például azt hittem, hogy a közös ebéd lesz a legeredményesebb esemény. Étellel és itallal kínáltuk az embereket, és sokan el is jöttek, azonban meglepetésemre csak egy ember tért meg. Volt viszont egy másik program, egy focimeccs, amiről azt gondoltam, nincs is elég jól megszervezve. Csodálkozva láttuk, hogy Isten keze milyen hatalmasan munkálkodik, sokan adták át az életüket Jézusnak. […] Ami a misszió hatását illeti rám nézve – most már Krisztus teljesen elkötelezett, örömteli tanítványa lettem.”

Most pedig az összes újonnan megtért diák azt tanulgatja, amit Jeanneret megtanult: mit jelent Krisztus tanítványának lenni a mindennapokban.

Íme, ha kíváncsi vagy, az eredeti verzió.

Facebook kommentek

komment