Postit!

Stílusosan „Jöhet a következő páciens!”-felkiáltással adják kézről kézre Glóri mobilját a debreceni orvosis diákkör tagjai. Van olyan kolis alagsor, ahová már nem hatnak el a WiFi hullámai, így Skype-meeting helyett pattintott kőkori módszereket (értsd: hagyományos nyomógombos telefonhasználat) alkalmazunk. Közben pedig a jobb kezem ceruzája alatt füstöl a papír…

Rendkívül színes társaság, több szempontból is:

1) Összetételük alapján: új tagokkal – egy elsőbálozóval, egy másodhegedűssel; nosztalgiázni vágyó visszatérő vendéggel, egy teológa kakukktojással, ápolóval, emelt kémiással és a sort még folytathatnám karakterhatárig.

2) A diákkörbe érkezés sokszínűségét szemléltetik az alábbi példák:

– A szobámból a konyhába menet hallottam egyszer őket énekelni, és ráeszméltem: „De hát ezeket a dalokat én is ismerem!” Így kerültem kapcsolatba a MEKDSz-szel, és ragadtam itt végül – mondja Szebasztián.
– Nekem nemrég mesélt először a diákkörről egy barátnőm, és örülök, hogy eljutottam most ide is, mivel alapvetően elég sok közösségbe járok – folytatja Szandi.
De akad olyan is, aki „egy űr helyére érkezett”, azaz a gitárját a Biblia-körbe is magával hozta, így mostantól újra tudnak majd dicsőíteni, és egyébként „bohókás kislány kora óta” ismeri Virágot, a diákkörvezetőt (Áron).
Gyöngyi pedig már gimis korában is járt MEKDSz-táborban, így nem csoda, hogy lehorgonyzott a csoportban.

3) Hivatás tekintetében ezek a sztorik az isteni kreativitás leképeződései: az Úr megajándékozta őket ezzel az elhívással

• egy csodálatos emberen: „Ovis korom óta erre a pályára készülök, az orvos, akihez jártunk, a példaképemmé vált, és végül 14 éves koromban tudtam ezt az egészet Isten kezébe helyezni.”
• kedves olvasmányon: „A nővérem adott egy könyvet az idegsebészetről, elolvastam, és nagyon megérintett. Ekkor határoztam el, hogy orvos leszek.”
• vagy épp a zenén keresztül: „Azt tapasztaltam, hogy ahogyan én értéket közvetítek a zenén keresztül, mások élete jobb lehet ezáltal. Az orvosi lét is ilyen: a gyógyítás érték, és ezzel is tudok segíteni másokon.”

Ez persze nem egyenesen azt jelenti, tették hozzá páran, hogy ne lettek volna elbizonytalanodások.

Kíváncsi voltam arra is, hogy mennyiben befolyásolja az orvosi identitásukat az, hogy ők Krisztust követők.

– Nagyon sok olyan esettel találkozom, amik eléggé megterhelőek, és az nagyon jó, hogy mi tudjuk hova/Kihez letenni ezeket…
– …meg olyan, mintha tényleg meglenne az igazi motiváció: hogy valóságos áldások lehessünk mások számára – fejezi be Áron mondatát Virág.

Ez az elhíváskérdés Glóri, az utazótitkáruk által vezetett beszélgetésnek csupán az előszobája volt – a „szalonba jutás”, azaz hogy Mi Isten terve az életemre nézve, „nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9, 16)

Facebook kommentek

komment