Philip Yancey könyvének eredeti címe – „What’s So Amazing About Grace?” – felidézi azt a bizonyos Amazing Grace című spirituálét, de a magyar fordítás is igen jól sikerült: Meghökkentő kegyelem. Yancey több mint 300 oldalon át arra keresi a választ, hogy mitől is olyan meghökkentő ez a kegyelem, ami oly gyakori szereplője mind magyar, mind angol szófordulatainknak. Konkrét választ természetesen nem kapunk – impulzusokat azonban annál inkább.
Philip Yancey amerikai keresztény író, munkásságát számos díjjal honorálták, még több nyelvre lefordították, és művei nemcsak az evangéliumi körökben váltak ismertté – ez a Meghökkentő kegyelemre is igaz. Három fő okot látok abban, amiért ez a könyv nemcsak a díjakat, de olvasói figyelmünket is kiérdemelheti.
Yancey rendkívül sokat utazott, és ez a könyvre is rányomja a bélyegét. Nem egy Amerika-centrikus írást fogunk a kezünkben, hanem egy olyat, ami tisztában van a világ sokszínűségével, az emberi életpályák változatos buktatóival és a kegyelem megnyilvánulásainak kiszámíthatatlan, leírhatatlan voltával. Másodszor, a könyv nem kínál válaszokat: nem „papol”, nem tudja jobban, nem okoskodik. Csupán mesél. Jobbára igaz (olykor irodalmi) történeteket, amelynek képkockái közé már-már alattomosan besurrant a kegyelem. Mindezek ellenére mégsem egy anekdotagyűjteményt kapunk: Yancey jól ismeri a keresztény irodalmat, legyen az teológia vagy kortárs apologetika, és ezeket hatékonyan forgatja is a magyarázataiban. A tudományos ismeretek azonban inkább vázat adnak a könyvnek, semmint hogy tartalommá válva az értelmünkre hassanak. Yancey nem próbálja tudományosan leírni a kegyelmet – hiszen sokan megpróbálták már. A teológia ebben a könyvben nem cél, hanem jól használt eszköz ahhoz, hogy közelebb vigye az olvasót a kegyelem rejtélyéhez.
A kulcsgondolat, ami számomra meghatározóvá tette ezt a könyvet, csupán annyi, hogy a szerző nem prédikál. Nem mondja meg burkoltan vagy kevésbé burkoltan, hogy bűnösök vagyunk, és nem ártana megtérni, de lehetőleg most azonnal. A kegyelemről beszél, és ebből következik, hogy a bűnről is, hiszen a kegyelem ott tud teret nyerni, ahol elszaporodott a bűn; de a könyv hangvétele megértő és őszinte. Itt-ott megrázóan személyes történeteket hallunk Yancey és barátja kapcsolatáról, aki hosszas küszködés után fogadta el, hogy meleg – de ítélet itt sem hangzik el. Ez az a nyitottság, az előre megírt válasz hiánya, az őszinteség és egyfajta egyszerűség az, ami miatt a könyv tipikusan olyan, amit bármiféle olvasónak a kezébe lehet adni, és nem egy keresztény szubkultúrának szól. Az emberi fájdalmakról ír, de azzal a békességgel, ami egyszersmind Istenről üzen.
Németh Ágnes
A kiemelt kép forrásához ez a link vezet. Ha pedig az Amazing Grace-en kívül további zenei élményre vágysz:
Te szemét! 
A Tiéd is?
So, what do you think ?