Jázmin* évekig titokban gyakorolta keresztény hitét, mivel ahol ő él, ott ezért halál járna. Apja egy politikailag fontos pozíciót birtokolt, s eldöntötte, hogy a helyi mufti fiához adja hozzá a lányát. Jázminnak nem volt választása, el kellett fogadnia ezt.
Egy jó barátja, Murad*, aki az egyetemen tanított, és szintén titokban élte meg keresztény hitét. Volt azonban még egy titka: feleségül akarta venni Jázmint.
Beletörődve sorsába, Jázmin esküvői készülődés címén elment Törökországba, ott-tartózkodása alatt apja egy politikai felkelés folytán elvesztette pozícióját és vagyonát. Hirtelen mégsem érdekelte már annyira a mufti fiát a lány. Amikor mindez Murad tudomására jutott, úgy döntött, „bepróbálkozik” Jázmin szüleinél, hátha nyitottabbá váltak olyasvalakire, aki gazdagnak ugyan nem gazdag, és még csak nem is egy mufti fia, de szereti a lányukat. A szülők elfogadták őt, ugyanakkor 25 000 $-t (kb. 6 783 200 Ft) kértek a lányért, ami Murad számára megfizethetetlen összegnek tűnt.
De Istennek nem. Jamil, az IFES közel-keleti és észak-afrikai régiójának főtitkára éppen az Egyesült Államokban tartózkodott, és elmesélte ezt a történetet egy gyülekezetben. Valaki ezt követően odalépett hozzá, és elmondta, hogy éppen most bonyolított le egy üzleti tranzakciót, és azon tanakodott, mit tegyen a profittal. Most már tudja.
Vajon ez csak egy szerelmi történet? Vagy Isten gondoskodását mutatja be? Ennél több. Arról szól, hogyan használt fel Isten egy politikai puccsot ahhoz, hogy akaratát véghezvigye. Az első ismert keresztény házaspárról szól, egy olyan országban, ahol a kevert (keresztény-muszlim) házasságok a megszokottak. Ám a történet nem ért véget a házasságkötéssel. Murad ugyanis tavaly januárban egyetemi munkája mellett az ország legelső IFES-munkatársa lett. „Ez az álmom – mondja. – Az elhívásom, hogy diákok felé szolgáljak.”
Ritkán szoktunk a jogra hivatkozni, és ezt bizonyságként felhasználni, de ízlelgessük most kicsit a 2011. évi CCVI. törvényt : „A lelkiismereti és vallásszabadság joga magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.” Legyünk ezért hálásak. Nekünk ez a természetes. Muradnak és Jázminnak nem.
*A neveket megváltoztattuk. (A titkosszolgálatok munkáját még inkább megnehezítve lehet, hogy nekünk is meg kellett volna változtatni Bözsire és Pistára. Most már mindegy.)
Az eredeti cikket itt találod. A kiemelt kép forrása pedig ez az oldal.
Muszlim-keresztény párbeszéd 
Füves dicsi
So, what do you think ?