– Fannidrága, merre jársz? – kérdezi tőlem telefonon Daniella, az egri diákkör önkéntes kapcsolattartója, vagy akinek ez többet mond: szilásza.
– Ööö… egy pillanat, és ott vagyok, csak épp Hit keksszel állok sorban a boltban, hogy vihessek az alkalomra! [és ez itt nem a reklám helye, csak a poéné.]
Szerdán délután volt ugyanis az Eszterházy Károly Főiskola diákkörös összejövetele! A 2014 tavaszán aktív tagok, köztük a diákkörvezető, Tima Anna (a róluk készült cikket ezen a linken olvashatjátok) is kirepült már a fészekből, tavalytól pedig Széll Kitti toborozza kreatívnál kreatívabb módszerekkel az egri fősulisokat. Mielőtt még elkezdődött volna az alkalom, Kittivel és Daniellával egy-egy kávé mellett beszélgettünk.
– Amit csak tudok, megteszek azért, hogy lehetőség szerint mindenki halljon a diákkörről – meséli Kitti -, de sajnos több falba is ütköztem: a Neptun-ímélemet nem továbbították, termet csak 2000 Ft/alkalom áron adnának, ezért maradt az aula mint olyan hely, ahol rendszeresen összegyűlhetünk. De úgy vagyok vele, hogy ezek nyilván nem véletlenek, Isten a falakat is használni akarja valamire. Ezért készítettem több plakátot, hogy legalább az egyikbe biztosan belebotoljanak az emberek, illetve pont a suli legforgalmasabb terén, az aulában ne találnának ránk?!
És lőn. Négy új ember érkezett a diákkörbe! Igaz, egyikük ugyan már részt vett az idei Grundon. De Dávid például ezt válaszolta, amikor az volt kérdés, ki miért van jelen:
– Kulturális és örökségtanulmányok MA-ba kezdtem az idén. A táskámban van kötelező olvasmányunk, Az öt világvallás, délelőtt egy előadást hallgattam a buddhizmusról, találkoztam mormonokkal is, most pedig álldogálok itt a folyosón, és megkérdezitek, hogy lenne-e kedvem eljönni egy keresztény diákkörbe. Hát naná, hogy van! Én most tanulni jöttem közétek. Sokkal szívesebben tanulom „élőben”, hogy milyenek a keresztények, mintsem hogy könyvből olvassam.
[Hú, Dávid, Te most aztán feladtad a leckét…]
Ezután fejest ugrunk a mély vízbe: Miért élek? Mi célból vagyok a világon? Mit jelent, hogy csak egy életünk van? És még sok-sok, ezekhez hasonló kérdés – és még több válasz. Az aulában lassan ránk oltják a villanyt… Talán menni kéne.
De előtte még „Lőjünk egy képet!”-felkiáltással megörökítjük az „utolsó mohikánokat”, akik bírták az alkalom végéig szusszal. De arra azért még volt energiájuk, hogy a beszélgetést a szomszéd pizzériában folytassák, és felvessék ötletként, hogy az egyik szerdán együtt szurkoljanak majd az uszodában a legendás egri vízilabdacsapatnak.
Micsoda első találkozó! Mennyei Atyánk, tartsd kegyelmedben ezt a szuper csapatot!
Egy pohár friss víz 
Milyen vajon menekültnek lenni?
So, what do you think ?