Képzeljünk el egy német kisvárost Berlin mellett: 8000 lakosa van, egyeteme egy sincs. Van egy villamosa, ami 1913 óta működik (a legkisebb német település, amelyen villamos van) és egy evangélikusok által működtetett konferencia- és oktatási központ, ahol időről időre IFES-találkozókat is szoktak szervezni. Ha mindezt összeadjuk, akkor a végeredmény egy Woltersdorf nevű német falu.
Március 23–25. között több mint 20 IFES-es gyűlt össze itt, hogy az egyetemi diákmisszióval kapcsolatos kérdésekről beszélgessen. Az esemény az IFES „Big Issues in the University” eseménysorozat európai találkozója volt, amelyen egyetlen magyarként részt vehettem.
Az egyetem mindig is olyan hely volt, ahol az élet nagy kérdésein elmélkednek emberek. Az élet értelmétől kezdve a legújabb tudományos felfedezésekig és azok emberekre és társadalomra gyakorolt hatásáig. Életek, világnézetek és kultúrák csiszolódnak ezeken a beszélgetéseken keresztül.
Ezért is rendkívüli lehetőség az IFES-diákok számára, hogy a keresztyén világnézetet képviseljék, azt behozzák a tudományos közegbe, és megmutassák, hogy a Szentírás hogyan kapcsolódik a kortárs kérdésekhez. Az IFES számára fontos, hogy az egész egyetemet elérje: a BA és MA hallgatókat, doktoranduszokat, kutatókat és az egyetemen dolgozókat mind. Ez nem új dolog, hiszen az Élő kövek stratégia egyik pontja a „jelenlét az egyetemeken”.
Azért vagyunk ott az egyetemeken, hogy Krisztussal hassuk át a felsőoktatást, és hozzáadjuk azt az értéket, amit mi képviselünk.
A „Big Issues in the University” projekt azért van, hogy segítse a diákokat abban, hogyan tudják a keresztény lelkületet és gondolkodásmódot az egyetemi közegbe behozni, keresztény diszkussziókat beindítani az akadémiai világban és úgy általában jobban szolgálni az akadémiai közeget.
A találkozó nagyon inspiráló hatással volt rám: láttam azt a rengeteg kiváló minőségű és magas színvonalú könyvet, ami a kereszténység és a tudományos élet vagy a kereszténység és a felsőoktatás viszonyáról szólt. Öröm volt hallani továbbá a különböző történeteket arról, ki hogyan hordozza Krisztust az akadémiai életben.
Például:
- Portugáliában egy biodiverzitás iránt érdeklődő diák elment az esőerdők védelméről szóló diákköri alkalomra, és meglepte, hogy a keresztényeket más is érdekli, mint a mennybe jutás.
- Egy macedón teológus és publicista konstruktív és párbeszédre hajlandó hozzáállásával kivívta egy szélsőségesen baloldali (liberális) lap főszerkesztőjének tiszteletét, aki emiatt megengedte, hogy kifejtse a lapban a szexualitással kapcsolatos keresztény álláspontját
Nagyszerű volt hallani gondolkodó keresztényeket, akik kifejezték azt, mennyire fontos lenne a különböző szakterületeken lévők kollaborációja: egy molekuláris biológiával (is) foglalkozó spanyol elmondta, hogy a saját szakterületét jól ismeri, de szüksége van teológusokra, akik segítenek az olyan komplex etikai kérdések megválaszolásában, mint a DNS módosítása magzati korban.
Elhangoztak olyan alapigazságok, mint hogy a diákkörök nem keresztényeket támogató csoportok, hanem misszióközpontúak. Nem önmagunkért vagyunk, hanem azokért, akik még nem tartoznak hozzánk.
Érdekes volt az a meglátás is, hogy az egyház általában 50 évvel le van maradva a társadalomtól, az egyetem pedig 10 évvel megelőzi azt. Érthető hát, ha azt mondjuk, a keresztény egyetemisták gyakran a két pólus közötti feszültségben élnek.
Az Élő kövek dokumentum szerint az egyik stratégiai prioritás, hogy a keresztény diákok jelen legyenek az egyetemeken „határozottan és konstruktívan; alaposan kidolgozott, biblikus világnézettel; bemutatva a hit, az élet és a különféle diszciplínák egységét.” Adja Isten, hogy ezt Magyarországon is megvalósíthassuk!
A beszámolót Gusztin Rudolf, a MEKDSZ alelnöke írta, aki jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktorandusz hallgatója és az MTA BTK munkatársa.
A Big Issues projekt alapjairól szóló rész az Inside Track: Big Issues in the University című cikk alapján íródott. Ha érdekel bővebben, olvasd el az eredetit. Ha nem érdekel, akkor pedig szégyelld magad! 😉
So, what do you think ?