Postit!

A MEKDSZ mi vagyunk.

Az olasz meló

0

Nem vagyok random. Sőt! De tavaly tavasszal jó dolgomban fogalmam sem volt, hogyan válasszak az Erasmusos úti célok közül. Ezért hát rágugliztam az IFES honlapjára és ráböktem Veronára… 

Így érkeztem meg szeptemberben Észak-Olaszország turistacsodáinak egyikébe, kis híján szállás nélkül, de azért lelkesen. Az egyetlen biztos pontom a zsebemben volt: egy Iris nevű lány telefonszáma.

Már a WhatsApp-üzenetein keresztül is éreztem, hogy ez a csaj egy valóságos energiabomba. Vezetőtársa, Valentina, hasonlóan mosolygós lány. Mindkettőjüknek szívügye a diákmisszió, pedig helyükben sokan már rég feladtuk volna az egészet. Így hármasban először egy stílusos olasz reggelin találkoztunk (cappuccinoval meg minden).                    Ők félévet terveztek, én pedig igyekeztem felvenni a fonalat. A beszélgetések során egy egész sor szakadékot kellett áthidalnunk, kezdve onnan, hogy azelőtt nem sokat társalogtam olaszul az istenkapcsolatomról, ők meg előttem nem találkoztak még „evangéliumi katolikussal”…

Na de ott és akkor megfogalmazódott bennem: erről a lelkesedésről, erről a tűzről mesélnem kell otthon is!

 

– Évekkel ezelőtt létezett már GBU-diákkör az egyetemen (Gruppi Bibblici Universitari, szabad fordításban MEKDSZ) – meséli Iris – ezt szerettük volna újjáéleszteni. Részt vettem egy diákkörvezetői képzésen, ahol megkaptam a szükséges feltöltődést és imákat ahhoz, hogy beindítsunk Veronában egy diákkört. Lassacskán az Úr válaszolt a szívünk vágyára és embereket küldött.

– Nekem a gyülekezetben mesélt egy lány a GBU-ról, és Iris-ről, aki épp egy ilyen bibliatanulmányozós csoportot készült szervezni az egyetemen. – folytatja Vale

– Az első találkozásunkkor úgy éreztem, mintha már évek óta ismernénk egymást. Így kezdtem el járni a diákkörbe. Az elején csak hárman voltunk és sokat imádkoztunk, hogy az Úr használjon minket. És most, három év után [!!!] igazán hálásak lehetünk Istennek, amiért válaszolt az imáinkra: van egy működő diákkörünk, rengeteg szép élményünk, megháromszorozódtunk, sok látogatónk volt szerte a világból [enyhe pír a rögtönzött riporter arcán] és nemsokára előadjuk a Márk drámát!

Hát igen, a Márk dráma. Ifjú MEKDSZ-es koromban sokat hallottam erről a fogalomról, így valóságos nosztalgia töltött el, ahogyan szóba kerül.

– Idén Márk evangéliumát tanulmányozzuk – mondja Iris, aki azóta már sok mindent megtudott Márk, a MEKDSZ és a sárga szín kapcsolatáról

– Egy ideje tervben van a Márk dráma és szerettünk volna alaposan felkészülni. Május 8-án fogjuk előadni. Körülbelül 90 perc alatt elmondjuk az egész evangéliumot. Ez nem egy klasszikus formája a missziónak. Egyikünk sem profi színész, mindannyian hívők vagyunk és egyetlen vágyunk, hogy beszéljünk Jézusról. A színházat használjuk arra, hogy elérjük az olyan fiatalokat, akiknek talán nehezükre esik elmenni egy templomba vagy egy Biblia-tanulmányozós alkalomra. Kérlek, hogy imádkozzatok értünk! – üzeni a magyaroknak.

Hát wááóó.. Nagyjából ennyit tudtam válaszolni nekik. Ezek az olaszok hihetetlen kreatívak, ha Isten országának építéséről van szó! Akár még pizzát is bevetnek az ügy érdekében. Na de erről majd egy másik alkalommal…

Dócs Niki

Dócs Niki – akut blogger és krónikus kávéfüggő.  Jelenleg passzív féléves MEKDSZ-es ill. Pázmányos. Egy ideje külföldi diákköröket látogat, csak ezt mások úgy hívják, hogy “Erasmus”. Szereti a listákat és a táblázatokat. Színsorrendben tartja a zoknijait. Néhanapján zenésszé avanzsál. És bárhol is jár, a szívében mindig van egy hely a MEKDSZ-nek! 

Facebook kommentek

komment

So, what do you think ?