Postit!

„Szaloncukor, csokoládé, jaj, de jó!” – emlékeztek még erre az oviból? „Ti vagytok a Föld sója” – és Máté evangéliumából (5,13)? Esetleg a Pindúr pandúrok Professzorának címben idézett szavaira? (Lányok? : ) Nemrég olvashattatok egy cikket az egri diákkörről. Kitti, a dk-vezető a héten zseniális ötlettel állt elő: 4 kiló szaloncukorral vágott neki a fősulinak!

Előtte: „Nem hagy nyugodni az a tény, hogy a diákok igencsak érdektelenek, időhiányban szenvednek. Maximálisan megértem őket, mert a mai világban annyi, de tényleg annyi információt kell beszippantaniuk, hogy nem feltétlenül szeretnék idejüket és koncentrációjukat még az esti időszakban is információszerzésre szánni. Megértem őket, mert lehet, hogy én sem tenném. Isten azonban olyan úton indított, amitől még tartok egy kicsit ebben a percben is, de többféleképpen támogatott és biztatott, tehát tudom, hogy Őt szolgálom: időmmel legfőképpen, minden más mellékes.
Eltervezte az egri MEKDSz, hogy szaloncukrot fog osztogatni egy szerdai téli napon, mellyel felhívja a figyelmet a karácsony közeledtére és arra, hogy mi is igazából a karácsony. 4 kiló szaloncukorral indulok holnap reggel a főiskola egyik épületéhez, hogy megörvendeztessek tanárokat, diákokat egyaránt. Szeretnénk ezzel is hirdetni a MEKDSz jelenlétét a fősulin és szeretnénk, ha az akció által vonzanánk a jövő félévi diákkörünkbe embereket. De egyelőre még csak Isten tudja, mi hogy fog alakulni.”

On the spot: „Szerda reggel, negyed hét, szakadó eső. Na, mondom, csodás napunk van ma… Sebaj, Klaudiával, aki segített az osztásban, megállapodtunk, hogy minden marad a terv szerint. Negyed nyolcra megérkeztünk a fősuli C épületéhez. Az eső még mindig esett. Lepakoltunk, diákkal nem találkoztunk, megkínáltam a portást és a tüsténkedő takarítónőt is. Nagyon kedvesek voltak, pozitívan álltak hozzá/hozzánk. Aztán elkezdtek bevándorolni az emberek és szinte mindenki elfogadta a szaloncukrunkat – tanár, diák, tanulmányi osztályos, mindenki kapott, aki jött. A tanulmányi osztályról még forró teát is hoztak nekünk. Mérhetetlenül jó volt hozzánk az Úr. Majd mikor 8-kor elkezdődtek az órák (a miénk is), abbamaradt az osztogatás. Fél 10-re visszamentünk, és Isten hatalma és kegyelme által az eső nem esett. Sok ember jött, ígyhát szétválva osztogattunk tovább. Ekkor éreztem különösen azt, minden visszautasítás ellenére, hogy hűha, nekem ehhez van bátorságom, kaptam bátorságot. Sokan reggel fel sem fogták, hogy mi ez, és miért, és hogy nem kell érte fizetni. Többen nagyon lelkesedtek, hogy milyen jó, hogy van ilyen. Azt láttam, hogy az embereket meglepi, hogy kapnak valamit, amiért nem kell adniuk semmit. Most is beleremegek, milyen öröm volt az arcokon. Volt, aki megkérdezte, hogy ez kitől van, akkor elmondtam, hogy a főiskolán működő Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetségtől. Őszintén hiszem, hogy az Úr munkálkodni tud ezen üzenetek által. Remélem, hogy a Facebook-oldalunk látogatói száma is gyarapodni fog. Közben átmentünk a fősuli egy másik épületébe is, ott is osztogattunk, ott is szívesen fogadták. Mindenki.

Facebook kommentek

komment