„Na, meglátszik, hogy nem gyakran járnak étterembe. Mennyire zavarban vannak, főleg az a két vihogó lány ott! Vajon mire fel lehet ez az egész?” „Mintha csak a macskám farkára léptek volna, úgy szól ez az ének…”

“Alapozás” – ismert fogalom egyetemista körökben, így tevékenységlistájába a MEKDSz is beiktatta. A szeptemberi Grund tábor ugyanis pont erről fog szólni: állóvíz-felkavarásról, eddigi esetlen Isten-képünk lerombolásáról, egy új elképzelés alapkőletételéről. Ha érdekelnek a részletek, most bepillanthatsz a szervezés kulisszái mögé!

Luke: „Nem megy. Egyedül nem fog sikerülni.” Obi-Wan: „Yoda mindig ott lesz veled.” – A MEKDSz Luke-jai: a diákkörvezetők, Obi-Wanjai: a munkatársak. Hogy kik a Yodák? A mentorok. (Na meg persze az Örökkévaló : ) És miért jó Neked a mentorált-mivolt? Demján Esztitől megtudhatod!

„Velem van az Erő, és az Erő hatalmas. Az életből árad, ezért nagy. Körülvesz valamennyiünket. Összeköt és megvilágosít minket” – mielőtt még bárki is new age-re gyanakodna, elárulom: az idézet Yoda mestertől származik. A MEKDSz-nek is vannak ám hivatásos, vagy inkább: elhivatott mentorai! Hogy miből áll ez pontosan? Pálóczi Agnus beszámolójából kiderül!

„Tekeredik a kígyó…” – jut eszembe a kis ovis dal, amikor bármelyik MEKDSz-táboros regisztrációra, illetve az előtte kanyargó sorra gondolok. A legtöbb résztvevő ugyanazzal a vonattal érkezik. – A kérdés nem az, hogy MIÉÉÉRT??? : ) Hanem, hogy hogyan futtassuk az információkat milliomodmásodpercnél is gyorsabban?

„Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral!” – olvassuk Pál intését Timóteushoz (1Tim 5, 23). Szabad fordításban megfogadta ezt a pécsi diákkör is. Ha egyszer beköszöntött a nyár, nem árt egy kis tüzes vízzel hidratálni…

Hogyan lehet egy diákkör több/más, mint egy ifi? Hogy ne csak “jó keresztyén testvéreinkkel” találkozzunk az Úrban. Értsd jól! Ha nem említenénk külön szóval – ami eleve nem lenne elijesztő, hiszen az örömhírt foglalja magába -, talán nem is tűnne olyan félelmetesnek az evangelizáció… Hogyan tud ez izzadságszag nélkül, természetesen működni? Járjanak előttünk jó példával az egriek!

„A szívemmel akarok gondolkozni.” (2x) „Oké, hogy a villamoson, de hát nekiülni…” (2x) „Ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse” – ez az Exupéry-mondat jutott eszembe, amikor Rajmon Szofit hallgattam a Moszkva téri metrómegállóban. Továbbadom, amit az említetteken kívül sikerült jól az emlékezetembe vésni – a Corvinus közgázos diákköréről.

„A gráf dolgok és rajtuk értelmezett összeköttetések halmaza” – a gráfba behelyettesítjük a diákkört, majd megkapjuk az egyetemes MEKDSz-tételt, ahol dolgok = diákok + szeniorok. A tételt Benedek Zsolti bizonyítja a régi motoros és a friss BME-sek találkozójának történetével.

„A pénz, a pénz! Ez ám a bökkenő. Ez életünkben a szekérkenő. Nélkűle a kerék lassan forog, s forgása közben szörnyen nyikorog. Azonban érte nem töröm magam…” – hááát, azért… Már hogyne törném! Illetve törné magát egy tervező diákkör. Hogy is volt ez pontosan, Dóri?

“Frittmann Lidi felhívása, időtartam: 00:57.” No, nem fut el Germersheimig megszakítás nélkül a telefonzsinór? Pedig olyan rég beszéltem már német-svédes barátnémmel! “Frittmann Lidi hív.” Na, majd most! Éljen a szkájp!

Kaméleon. Nem túl kedves figura. Általában mi jut eszünkbe róla? “Olyan kétszínű, álságos!” “Mindenkinél próbál bevágódni!” “Nyilván mindig azt az arcát mutatja, ami adott helyzetben az érdekében áll.” stb. Általában. Nekem most mégis a MEKDSz-munkatársakról ugrott be… Micsoda?!

Amikor közösségépítés, természetjárás és a Rózsa-kő legendája találkozik… Hogy hogyan? A keszthelyi és a veszprémi diákkör utánajárt. A továbbiakban közölt levél feladója egyenesen a Rózsa-kövön üldögélő Pádár Tomi et al.

1) Környezetelemzés. 2) Állapotfelmérés. 3) Munkarend. 4) Környezetvizsgáló táska. Elengedhetetlen feltételei egy terepgyakorlatnak. És furcsamód egy lelkigondozásnak is, ahogyan ezt Dóri is tanúsítja.

A címmondat Babits Jónásának szájából hangzik el. „Nem tudnám nem csinálni” – mondja pedig Sánta Dia, az ELTE BGGyK diákkörvezetője, amikor arról kérdezem, bevállalna-e még egy Márk-drámát. Merthogy április 9-10-én két ízben is megrendezésre került a színdarab, egyszer a Bárczin, másszor a Károli tréninghetének keretében.

“Dáj-dájénu, dáj-dájénu, dáj-dájénu, dájénu, dájénu, dájénu! Dáj-dájénu…” – ébredtem ma reggel is az egy héttel ezelőtti páskavacsora egyik fülbemászó dallamára. De mi köze ehhez a MEKDSz-nek? A válasz – jó zsidó szokás szerint – egy újabb kérdés…

Adott a Négyszögletű Kerek Erdő. Adottak a szereplők. És adott a Google. Na, ezt add össze!

Az ördög jobb és bal keze; Kincs, ami nincs; Morcos misszionáriusok – és még sorolhatnám azokat a filmeket, melyekben a híres-hírhedt Bud Spencer-Terence Hill-páros tűnik fel egy kiadós bunyó (na meg persze a fordulatos történet) kedvéért. Ha nem hangozna el, hogy: “Ők az én embereim!” – sokszor bizony nem is tudnám, hogy a nagy csitt-csatt, […]

Voltatok már úgy, hogy azért örültök, mert adhattatok abból, ami a tiétek? Tudjátok, arról az adásról beszélek, amikor nemcsak azok lesznek többek valamivel, akik kapnak, hanem azok is, akik adnak… Hát, én valami ilyet éltem át akkor, amikor bemutathattam a MEKDSz-t a gyülimben.

Hát, én inkább megkérdeztem egy leendő kezelőorvost, Farkas Virágot, a DEOEC (Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum) diákkörének vezetőjét. Van-e kockázata annak, ha nyílt színen hirdetjük a diákkört? (Igés kártyás muffin ~ szerencsesüti?) És mi a helyzet a mellékhatásokkal? Érdeklődő egyetemisták ~ pozitív “mellékhatásai” egy közösségkovácsoló sütögetésnek? A továbbiakban Virág írását olvashatjátok.