Matthew Brima, a SLEFES főtitkára egy októberi hírlevélben tájékoztatta az IFES-t (ennek tagja a MEKDSz) az ebolavírus kapcsán kialakult helyzetről.

Hogy hogyan is keveredtem a MEKDSZ beVezető hétvégéjére? Már korábban is szemeztem a programmal, de valamiért eddig nem sikerült eljutnom. Most ismét jött a felhívás, bár kérdés volt számomra, hogy végzősként nem késő-e ezen részt venni. Aztán úgy gondoltam, Isten mindent képes a javunkra fordítani, így még biztosan jól jöhet valamikor ez a tapasztalat. 😉

Mi a közös az Oroszlánkirályban, a bringázásban és Jézus egyik példabeszédében? Előre szólok: a csattanó kb. olyan kaliberű, mint a „Mi az összefüggés a tér, az idő és a tömeg között?”-történetben. Ha jó az idő, a tömeg lemegy a térre…

Reggeli, egyéni, szemlélődő, terápiás és békéltető, közbenjáró, reményt keltő… nincs is erre elég jelző! A csoportosítás alapjául nemcsak a stílus szolgál; hogy kikkel kulcsolod kezed s miért – Istennek biztos nem derogál, ha hétfőnként a naptárába ezt biggyeszti: „Ma tám. ima! (Meghallgatni ne felejtsd el, nem készül róla hangfelvétel.)”

Van az az elbizonytalanodás, amikor beszélgetés közben bőszen bólogatsz, és nem győzöd a partneredet megerősíteni az együttérzésedről. És van az a fajta elbizonytalanodás, amikor – első nekifutásra – nem érted, miért csinál olyan nagy ügyet, avagy bolhából elefántot a másik, miért vannak kétségei, fenntartásai, amikor pedig – látszatra – annyira klappol minden. Első nekifutásra.

„Always look on the bright side of life!” – egy kedves barátom hallgatja rendszeresen a Python-himnuszt, amikor frontálisan ütközik az élet nehézségeivel. És, bizony, előfordul, hogy egy diákkörvezető tracklistjén is toplistás dallá válik az említett klasszikus. Sőt, továbbmegyek, mi van, ha perpill nincs is nagyon „bright side”?

„S ők kirakott kész étkek után kezüket kivetették.” Nemcsak az Odüsszeia hősei, az Agamemnon-band és még csak nem is a kiéhezett kollégisták. Hát akkor kik? A MEKDSz leköszönő diákkörvezetői!

2 régi arc + 3 új + Áron, az utazótitkárunk – ez a látvány fogadott, amikor beléptem a diákkörünkbe (Eötvös collegiumi BK), képzelhetitek… 😉 Értsd jól! „Hú, biztos „ez az a ház?” Jó helyre jöttem?” – tolultak agyamba rögtön a gondolatok. Meglepetés nr. 1.

„Két és fél szobás lakás nemdohányzó személyek számára kiadó.” „Zsemleszínű cocker spániel gazdit, 27 éves portugál szakos srác pedig csinos, fiatal társat keres.” „Közösség – Krisztus – kérdések – beszélgetés – játék – vidámság. Bölcsész BibliaKör minden hétfőn 18.00-20.00, R ép. fszt. 030/A”

„Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen” – bizony, bizony, már túl vagyunk a hivatalos nyárbúcsúztatón, de mintha lett volna a vége felé valami tábor… MEKDSz-tábor… Talán a Grund? Dereng valami? Felhomályosításul szeretettel ajánlom figyelmetekbe Hárs Anikó, elsőtáborozó élménybeszámolóját.

Csak pislogok, mint hal a szatyorban, vagy mint pocok a lisztben – milyen frissek, fittek, döntéskészek! Itt aztán nem volt hezitálás, hogy „Most akkor kérjük meg a karbantartót, hogy csináljon valamit a kivetítővel?” Ehelyett: „Figyu, hagyjad, nézzük meg a szomszédban! Úgyis majdnem minden zárat ugyanaz a kulcs nyit…” [És tényleg.]

„Tuti, hogy ide is amerikai típusú CV-t kérnek?” „Jaj, hogy ezt ilyen hamar kell?!” „De miért én menjek el már megint vécéillatosítóért, mikor a múltkor is én vettem?” „Nem, képzelje, én életemben nem bütyköltem még lefolyót!” – Ismerős? Az egyetem után hirtelen az Élettel, igen, azzal a bizonyos Nagybetűssel találod szembe magad. Hogy mit kezdj vele? A MEKDSz […]

„Na, meglátszik, hogy nem gyakran járnak étterembe. Mennyire zavarban vannak, főleg az a két vihogó lány ott! Vajon mire fel lehet ez az egész?” „Mintha csak a macskám farkára léptek volna, úgy szól ez az ének…”

“Alapozás” – ismert fogalom egyetemista körökben, így tevékenységlistájába a MEKDSz is beiktatta. A szeptemberi Grund tábor ugyanis pont erről fog szólni: állóvíz-felkavarásról, eddigi esetlen Isten-képünk lerombolásáról, egy új elképzelés alapkőletételéről. Ha érdekelnek a részletek, most bepillanthatsz a szervezés kulisszái mögé!

Luke: „Nem megy. Egyedül nem fog sikerülni.” Obi-Wan: „Yoda mindig ott lesz veled.” – A MEKDSz Luke-jai: a diákkörvezetők, Obi-Wanjai: a munkatársak. Hogy kik a Yodák? A mentorok. (Na meg persze az Örökkévaló : ) És miért jó Neked a mentorált-mivolt? Demján Esztitől megtudhatod!

„Velem van az Erő, és az Erő hatalmas. Az életből árad, ezért nagy. Körülvesz valamennyiünket. Összeköt és megvilágosít minket” – mielőtt még bárki is new age-re gyanakodna, elárulom: az idézet Yoda mestertől származik. A MEKDSz-nek is vannak ám hivatásos, vagy inkább: elhivatott mentorai! Hogy miből áll ez pontosan? Pálóczi Agnus beszámolójából kiderül!

„Tekeredik a kígyó…” – jut eszembe a kis ovis dal, amikor bármelyik MEKDSz-táboros regisztrációra, illetve az előtte kanyargó sorra gondolok. A legtöbb résztvevő ugyanazzal a vonattal érkezik. – A kérdés nem az, hogy MIÉÉÉRT??? : ) Hanem, hogy hogyan futtassuk az információkat milliomodmásodpercnél is gyorsabban?

„Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral!” – olvassuk Pál intését Timóteushoz (1Tim 5, 23). Szabad fordításban megfogadta ezt a pécsi diákkör is. Ha egyszer beköszöntött a nyár, nem árt egy kis tüzes vízzel hidratálni…

Hogyan lehet egy diákkör több/más, mint egy ifi? Hogy ne csak “jó keresztyén testvéreinkkel” találkozzunk az Úrban. Értsd jól! Ha nem említenénk külön szóval – ami eleve nem lenne elijesztő, hiszen az örömhírt foglalja magába -, talán nem is tűnne olyan félelmetesnek az evangelizáció… Hogyan tud ez izzadságszag nélkül, természetesen működni? Járjanak előttünk jó példával az egriek!

„A szívemmel akarok gondolkozni.” (2x) „Oké, hogy a villamoson, de hát nekiülni…” (2x) „Ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse” – ez az Exupéry-mondat jutott eszembe, amikor Rajmon Szofit hallgattam a Moszkva téri metrómegállóban. Továbbadom, amit az említetteken kívül sikerült jól az emlékezetembe vésni – a Corvinus közgázos diákköréről.