A MEKDSZ mi vagyunk.
Tudjátok, vannak azok a mondatok, amik azzal kezdődnek: „Ön tudta, hogy…?”, vagy épp: „Hallotta már…?” – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BUSz diákköre konferenciát szervezett Vissza a valósághoz címmel, ahol amellett, hogy végig az evangélium, az intelligens és szerető Isten állt a fókuszban, annyi érdekes információval láttak el, hogy nem győztem elsatírozni a fent említett kérdő mondatok záró írásjeleit.
Az újjáledő diákkörök történetei Krisztus feltámadását ábrázolják ki számunkra. Szép és jó, nemes dolog ezekről írni, olvasni, hírt adni itt, a Postit!-en. De Jézus a feltámadás előtt szenvedett is és meghalt. Cikkezhetnénk vonagló diákkörökről – de helyeződjön a fókusz most inkább a „big picture”-re: üldözésre, attrocitásokra, a metaforákat nélkülöző rideg realitásra. Pontosabban, hogy mi hogyan kapcsolódhatunk mindezekhez.
Múlt héten, április 14-én volt az egyéves évfordulója annak, hogy a Boko Haram nevű terrorszervezet 276 iskolás lányt rabolt el a nigériai Chibokból (lásd az Index beszámolóját itt). 57-en közülük az elrablást követő órákban sikeresen megszöktek, ám 219 lányt azóta is eltűntként tartanak nyilván. Hogy mi lett velük? Valószínűleg szakácsnak vagy szexrabszolgáknak használják őket.
Pár hete, mikor keresztények ünnepelték világszerte a húsvétot, néhány kenyai diáknak megadatott az a lehetőség, hogy megtegyék azt, amit Péter nem tudott: megvallani Jézus Krisztust. Amint arról a magyar hírportálok is beszámoltak, 2015. április 2-án, csütörtökön hajnalban álarcos fegyveresek támadtak meg egy egyetemet Garissában, Kenya Szomáliával határos északkeleti részén.
„Pálcikával ne is próbáljátok eszegetni a rizset, mert az eleve reménytelen!” – intette óva az ELTE gyógypedagógus tanoncait egy látássérült diáktársuk. A diákkörösök ugyanis nemrég vakvacsit szerveztek a kampuszon, és hát bekötött szemmel közel sem biztos, hogy megfelelő helyre (si)kerül a megfelelő anyag…
Moliére szerint azért eszünk, hogy éljünk, nem pedig azért élünk, hogy együnk. Ha nem ennénk, nem élnénk. Az evés és ivás az ember alapvető szükségletei közé tartozik, ezért is találó, mikor Jézus a Jn 6,35-ben a következőket mondja: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg…”
„Igazi bűvésztrükk volt az irodai napirendemet átszervezni, még egy esernyőt is vásároltam [aznap zuhogott az eső!!!]. Sőt, a szélvihar és a hiányzó taft-hatás sem akadályozhatott meg abban, hogy eljussak!” – de hová is pontosan, Dia?
Mikroagressziónak számít bármilyen olyan nem-fizikai agresszió, mely különböző etnikai csoportok, kultúrák és nemek között fordul elő. Azért is tartják különösen károsnak, mert az elkövető gyakran apróságként értékeli, nem érzékeli jelentőségét, pedig igen mély nyomot hagyhat abban, akire irányul. Sok IFES-es diák és munkatárs szenved el ilyen jellegű támadásokat.
„Hálásak vagyunk Istennek, hogy az ő világosságát sugározhatjuk egy olyan időszakban, mikor emberek milliói adták fel.” Ezt Matthew Brima, a sierra leone-i SLEFES főtitkára mondta. Ha még emlékeztek rá, ő küldte azt a hírlevelet, amely alapján 2014 októberében A Sierra Leone-i IFES válasza az ebolajárványra címmel cikk is megjelent itt a Postit!-en. Hogy mi történt […]
A címben idézett szókapcsolat Szőke Enditől, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának egyik diákkörvezetőjétől származik. Ezt (is) kapom válaszul arra a kérdésemre, hogy mivel foglalkoznak most a félév során. Végül is, igaza van, nincs olyan, ami ebben ne lenne benne : ) Bővebb információért fordulj a cikk felé bizalommal.
Bevezetés, tárgyalás, befejezés: avagy mi minden kell egy megfelelően felépített fogalmazáshoz? Ált. isk. 3. oszt. Március utolsó víkendje, azaz a beVezető Hétvége alapján a MEKDSz-sereglet néhány ifjú titánjának is lehet már némi fogalma – ha más nem, a Magnoliaceae családba tartozó növényekről mindenképp… Ah, rébuszok! A feloldáshoz hozzásegít, ha megnézed a PostVid! második felvételét.
Mivel politikusaink mostanában a keletre való nyitást preferálják, úgy gondoltuk, mi is lekövetjük ezt a változást, és az Európa és Ázsia határán fekvő Grúziáról hozunk hírt nektek. A grúz diákok missziós táborukat kreatív módon három részre osztották fel: jöjj, láss, változtass.
Énekes dicsőítés, Biblia-tanulmányozás, közös imádság. „Hogy vagy?”-kör, tematikus kalandozások. Meghívott előadó, fórumbeszélgetés. — Annyi formája van egy diákkörös alkalomnak. Az ELTE tanító- és óvóképzősei együtt fújhatnák az LGT-vel: „Van, akit meghívnak és akit behívnak” – a diákkörbe pizzát sütni, vagy épp egy ananászos csokifondüre. Hmmm…
Vanuatu egy kis szigetcsoport a Csendes-óceán déli részén, Ausztráliától északkeletre fekszik, és körülbelül 267 000 lakosa van. Még sosem hallottam róla, és hacsak nem ír róla egyik diáktársunk, talán nem is ismertem volna meg soha. Ahogy arról magyar internetes portálok is hírt adtak, március 14-én szombaton hajnalban pusztító vihar csapott le Vanuatura.
Hogyan érhetünk el több ezer diákot az evangéliummal, ha azt sem tudják, hogy létezik egyáltalán keresztény diákkör az egyetemükön? Az Arequipában, Peru harmadik legnagyobb városában található AGEUP-diákkör szerint úgy, hogy már akkor kapcsolatba kerülünk a diákokkal, amikor még csak készülnek arra, hogy egyetemistákká váljanak.
„Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.” (Mt 6,28-29) A virág-motívumra fókuszálva, némi átfogalmazással élve: „Figyeljétek meg Kamillát és Borókát, hogyan növekedik általuk a diákkör…” A SOTE ETK bimbózó diákköréről.
„Csak szállnak, libegnek a színes gömbök…” Az emberek feje fölött fújni kezdem a szappanbuborékokat. Látom, ahogy felnéznek, először csodálkoznak, majd elmosolyodnak. Eszükbe jut sok gyerekkori emlék, mikor még ők fújták a színes világ-gömböket az utcán vagy az udvaron. Babettel egymásra mosolygunk mi is. Látjuk, ahogy feloldódnak az emberek, akik eljöttek a támogatói estre.
Ha evangelizációs módokat kellene felsorolnunk, a teszt valószínűleg az utolsók közt szerepelne, ha egyáltalán eszünkbe jutna. A lengyelek azonban az Amerikából származó TheGodTest segítségével szólították meg diáktársaikat. Ha betérsz a MEKDSz-irodába, szívesen mutatunk Neked mintapéldányt : )
Emlékszel az első tökfőzelék ízére az oviból, nem beszélve az első számítógépedről a jó öreg DOS oprendszerrel, és, a lányok kedvéért, a klasszikus „örök elsők” között ott szerepel az első randi, na meg a csók. Én emlékszem az első bejegyzésre, ami egy éve látott napvilágot itt. Isten éltessen, drága Postit! És köszi, hogy bemutatod nekünk PostVid!-et, […]
1994, április, Ruanda. 100 nap alatt 800000 embert gyilkolnak meg, köztük az ottani diákmozgalom, a GBUR összes vezetőjét is. Minden romokban hever, halálhörgés tölti be az országot. Húsz évvel később, 2014-ben azonban már Jézus Krisztus neve visszhangzik szerte Ruandában.