„Ültem szigorú, polgári asztaloknál, ahol nem illett sokat és nem illett nagyon jóízűen enni. Faltam már kiéhezett társaimmal, mint a farkasok. Ettem visszhangos várótermekben, zsírtól vastag kocsmaasztalra könyökölve, árokparton, kifőzdékben. Nyári vendéglőben, este Budán, ahol a lámpa hálójában éji lepke verdesett és a zöld lomb az asztaltól távolabb már elsötétült.”
