A MEKDSZ mi vagyunk.
Az egyetem megkezdésekor a diákok világszerte túlesnek egy ún. beavatási szertartáson vagy beavatáson/szívatáson, kinek hogy „tetszik”. Bizonyos esetekben ez a beavatási szertartás viszonylag ártalmatlan, mint például valami ciki ruha viselése, furcsa étel evése vagy alvás nélkül túlélni egy adott időintervallumot. Gyakran azonban ezek a rítusok túlmennek egy határon
Nem is tudtam, mit várjak az ICFB-től, amikor csatlakoztam. Mivel semmiféle keresztény csoporthoz nem tartoztam ezt megelőzően, kezdetben megvoltak a magam félelmei. Inkább csendesebb keresztény voltam, igyekeztem jófej lenni, de ritkán beszéltem mással a kereszténységről. Szóval nem kis hezitálás után mondtam Berninek, hogy meglátogatom vele azt a keresztény csoportot, ahová őt a barátnője, Eszter hívta el.
MEKDSz-stratégia. Igen, létezik ám ilyen is! Ennek egyik pontja az International Student Ministry, azaz az ISM. Diákként tapasztaljuk, hogy egyre több hallgató érkezik Külföldiából, és bizony nem rossz dolog, ha ez alatt az idő alatt van egy állandó közösségük. S hogy milyen ennek a közösségnek a tagja lenni? Erről Le Roux Berni mesél nekünk.
Kicsit talán nemzetközi, kicsit talán mégse. Van köztük olyan, aki egy évet Japánban töltött, és nemrég ért haza. Olyan is, aki dél-koreai származású. De nemcsak a multikulturalitástól válik különlegessé a BME-s MEKDSz-diákkör.
Vannak a társadalom perifériáján élő emberek. Nyugdíjasok, megváltozott munkaképességűek, állami gondozottak. De ide tartoznak a prostituáltak, a hajléktalanok és a migránsok is. Nem ártana a MEKDSz-en belül nyitni valamennyiük felé. Az ok, ami miatt Ónodi-Szabó Vera érdeklődését most különösen utóbbiak helyzete keltette fel, annyi, hogy ez az aktuálisan legégetőbb téma. Neked mennyire feszegeti a határaidat?
Hadd buzdítsunk benneteket egy rövid kis eurázsiai történettel, ami alátámasztja, hogy az imának tényleg ereje van! Egy fiatal házaspár, Iván és Anna (nem a valódi nevük) tavaly két egyetemen két diákkal kezdték a szolgálatot, ami annyiból állt, hogy összejöttek imádkozni az egyetemért. Diákokat a Facebookon és egyéb közösségi oldalon keresztül toboroztak, így a tanév végére már 9 […]
„Ha nem osztod meg, nem létezik” – volt a mottója az idei évkezdő Grund tábornak. De mi van, ha nincs is mit megosztani?! Isten gondoskodik arról, hogy a végén legyen. Megosztanivaló. Hit a személyes életedben, és újdonsült cikk a Postit!-en : ) Egy tábori résztvevő élménybeszámolóját olvashatjátok.
Diákkör, tökjó közösség, táborok, vagy akár ezek összefonódása – kinek miről híres a MEKDSz. Ármin arról ír, hogyan változott „csak mi vagyunk, egynéhányan”-szemlélete a MEKDSz-t összetartó nagy családnak tekintő elképzeléssé. „In a relationship with MEKDSz” – olvassátok szeretettel a Postit! blog 100. bejegyzését!
Közeledik a szorgalmi időszak vége, így lassan a Postit! is elmegy pihenni, a diákok pedig felkészülnek, hogy nyári álmukat aludják. Ám vannak, akiknek igencsak mozgalmas lesz a nyaruk. Négyévente kerül sor az IFES-világtalálkozóra, ami nagyszerű lehetőség arra, hogy diákok, szeniorok, munkatársak, támogatók és vezetőségi tagok szerte a világból találkozzanak.
Mit nekünk egyetemi kapuzárás, rövidesen elérkező nyári szünidő? A debreceni agrárosok, mint minden évben, idén júliusban is megrendezik Biblia-körös táborukat, hogy a hosszú szünet alatt is tudjanak találkozni. Eddigi tapasztalataikról Icust és Petit kérdeztem, akik a részletekről sok színes szemléltető „ábrával” láttak el – íme, a mindenre képes beszámoló.
A népszerű sorozatnak, ha címe nem is, tematikája biztosan illene a SOTE Egészség- és Általános Orvostudományi Karainak diákköröseire. Közös piknikezésük alkalmával ugyanis akadt jó néhány dolog, ami, mint a tékozló fiú, „elveszett és megtaláltatott” (Lk 15, 24).
„Szép május, jöjj, hogy ébreszd a fáknak ágait!” – így vágyódik Mozart a tavasz után. A Corvinus Egyetem Füge diákkörösei kiváltságos helyzetben vannak, hiszen mindennap a Budai Arborétum virágzó közegébe léphetnek be. Ide hívták el diáktársaikat együtt játszani az egyetem és a MEKDSz berkeiből.
Mindig tanul az ember valami újat. Például azt, hogy Antigua egy kis közép-amerikai szigetország, ami az Atlanti-óceán és a Karib-tenger találkozásánál fekszik. És hogy itt is van diákkör. Az UCCF Antigua diákjai évente megrendezik a Worship on the Lawn [Istentisztelet a gyepen alias „füves” dicsőítés] elnevezésű rendezvényüket az állami egyetem területén.
Jázmin* évekig titokban gyakorolta keresztény hitét, mivel ahol ő él, ott ezért halál járna. Apja egy politikailag fontos pozíciót birtokolt, s eldöntötte, hogy a helyi mufti fiához adja hozzá a lányát. Jázminnak nem volt választása, el kellett fogadnia ezt.
Ez a hír ugyan kétéves, aktualitása ma is van: Dubajban ötödik alkalommal rendezték meg a Muszlim-Keresztény Párbeszédet. Ezt a programot az ottani diákkörösök szervezik kétévente, szerettek volna ugyanis egy olyan platformot létrehozni, ahol keresztények és muszlimok barátságos közegben tudnak beszélni hitükről. 2013-ban a fő téma egy muszlim diákok által választott kérdés volt: Hogyan nyerhetünk bűnbocsánatot egy szent Istentől?
Jó nagy halat fogott a BGF Pénzügyi és Számviteli Karának diákköre, a BiGFish. Nemrég ugyanis Gyura Gábor MEKDSz-es szeniort, az MNB Szanálási Főosztályának vezetőjét hívták meg előadást tartani arról, hogy létezik-e etikus bankrendszer. A részletekről a szervezőket: Könczöl Kingát és Kerekes Zsoltot kérdeztem.
Tudjátok, vannak azok a mondatok, amik azzal kezdődnek: „Ön tudta, hogy…?”, vagy épp: „Hallotta már…?” – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BUSz diákköre konferenciát szervezett Vissza a valósághoz címmel, ahol amellett, hogy végig az evangélium, az intelligens és szerető Isten állt a fókuszban, annyi érdekes információval láttak el, hogy nem győztem elsatírozni a fent említett kérdő mondatok záró írásjeleit.
Az újjáledő diákkörök történetei Krisztus feltámadását ábrázolják ki számunkra. Szép és jó, nemes dolog ezekről írni, olvasni, hírt adni itt, a Postit!-en. De Jézus a feltámadás előtt szenvedett is és meghalt. Cikkezhetnénk vonagló diákkörökről – de helyeződjön a fókusz most inkább a „big picture”-re: üldözésre, attrocitásokra, a metaforákat nélkülöző rideg realitásra. Pontosabban, hogy mi hogyan kapcsolódhatunk mindezekhez.
Múlt héten, április 14-én volt az egyéves évfordulója annak, hogy a Boko Haram nevű terrorszervezet 276 iskolás lányt rabolt el a nigériai Chibokból (lásd az Index beszámolóját itt). 57-en közülük az elrablást követő órákban sikeresen megszöktek, ám 219 lányt azóta is eltűntként tartanak nyilván. Hogy mi lett velük? Valószínűleg szakácsnak vagy szexrabszolgáknak használják őket.
Pár hete, mikor keresztények ünnepelték világszerte a húsvétot, néhány kenyai diáknak megadatott az a lehetőség, hogy megtegyék azt, amit Péter nem tudott: megvallani Jézus Krisztust. Amint arról a magyar hírportálok is beszámoltak, 2015. április 2-án, csütörtökön hajnalban álarcos fegyveresek támadtak meg egy egyetemet Garissában, Kenya Szomáliával határos északkeleti részén.