Széll Kitti esete a diákkörvezetéssel, avagy:
Uram, csak annyi embert adj, hogy a kaja fogyjon el!
Azzal a szent hittel tettem kezeim az eke szarvára, hogy Isten diákkör-vezetői céllal helyezett az egyetemre, vagyis… az előző vezető 2015 tavaszán azt mondta nekem:
„Kitti, ha te nem csinálod, a diákkörnek befellegzett!”
De…
Kitti, aki szereti, ha Istentől mindennap van egy kis lelki simi
én meg az ekeszarv nem adtuk fel… Csakhogy ekkor a létező összes akadály az utamban állt.
Nem járt rendszeresen senki. Soha. Nem volt terem. Nem volt segítség a MEKDSZ-től sem. És akkor azt mondtam, hogy feladom, én sem fogok járni….
Pedig előtte szentül hittem, hogy Isten AZÉRT helyezett ERRE az egyetemre, hogy ITT is LEGYEN diákkör.
Erre megfeneklett a hitem.
Az élet mégsem állt meg. Elmentem egy evangelizációs képzésre nyáron.
Pöpecül csináltam az egészet. Vasárnapi suli, Örömhír Klub, mindent! Mikor először megláttam a napi beosztást, azt hittem, nem látok jól.
A közös áhítat előtt (reggel 6kor) volt lehetőség egyéni csendességre… Az meg mi?? – gondoltam magamban, de kérdezni nem kérdeztem.
Szépen felkeltem, mert jó keresztényként tartottam számon magam, és hát akkor már igazán illik szépen felkelni. Ott ültem a lépcsőn, és néztem magamból kifelé, mikor megláttam, hogy körülöttem a többiek megértenek az egészből valami lényegit.
Apcselt olvastam Példabeszédekkel… (elég kemény párosítás).
Az olvasottak alapján arra jutottam, hogy az a kapcsolat, ami nekem volt Istennel, nem élő.
De tudtam, mit kell csinálni: újratervezés – Istennel!
„Megváltani a világot, Isten oldalán!” – ez volt a mottóm. → Nyáron saját szervezésű gyerektábor, szeptembertől diákkör.
Mivel lett más az új félév, mint az első?
A diákkört már nem „kellett” csinálnom.
Addigra megértettem, hogy más az, ha önmagad teszed szolgává, vagy ha Isten tesz azzá.
Egyik kedvenc történetem…
Egyik évben megrendeztem Jézus szülinapi buliját.
Rengeteget sütöttem: kuglóf, muffin, pogácsa… irdatlan mennyiséget mindenből. Csak a suliban realizálódott bennem, hogy rám fog száradni az egész, mert nem jött el senki.
Lent az aulában voltunk Fannival (kapcsolati munkatárs) és imádkoztunk:
Uram, annyi embert adj, hogy elfogyjon a kaja!
Ekkor belénk botlott 5 srác, akik sörözni indultak.Valahogy sikerült rávenni őket, hogy maradjanak.
Az volt az érdekes, hogy négyen nem hívők voltak, és egy friss hívő volt köztük.
Próbáltunk normálisan beszélgetni, míg egyszer csak feljött a nagy téma.
A két „oldal” között ültem. Egyik felől az jött: ha meg nem térsz, elkárhozol, és a pokol bugyraiban fogsz égni.
A másik felől, meg: mi van, ha nem? xD
Konkrétan ezt a vitát úgy oldottuk meg, hogy „Figyi! Van még kuglóf. Kértek?”
Ismeritek Kitti legendás kalandját, mikor elárasztotta szaloncukorral az egyetemét?
Apropó, jön a karácsonyi szezon…
Te hogyan adod tovább az örömöd?
Nyúl Sára
A misszió csehül áll 
Mindenki Téged keres…
So, what do you think ?