– Fannidrága, merre jársz? – kérdezi tőlem telefonon Daniella, az egri diákkör önkéntes kapcsolattartója, vagy akinek ez többet mond: szilásza. – Ööö… egy pillanat, és ott vagyok, csak épp Hit keksszel állok sorban a boltban, hogy vihessek az alkalomra! [és ez itt nem a reklám helye, csak a poéné.]
Posts By / Rab Fanni
Egy pohár friss víz
Az elmúlt hetekben az európai és nemzetközi sajtót az európai menekültkrízis foglalkoztatja. Mutatunk egy kis körképet, hogyan reagáltak az európai diákszervezetek.
Van más út, nemcsak a szekálás
Az egyetem megkezdésekor a diákok világszerte túlesnek egy ún. beavatási szertartáson vagy beavatáson/szívatáson, kinek hogy „tetszik”. Bizonyos esetekben ez a beavatási szertartás viszonylag ártalmatlan, mint például valami ciki ruha viselése, furcsa étel evése vagy alvás nélkül túlélni egy adott időintervallumot. Gyakran azonban ezek a rítusok túlmennek egy határon
A nemzetközi helyzet tovább fokozódik
Nem is tudtam, mit várjak az ICFB-től, amikor csatlakoztam. Mivel semmiféle keresztény csoporthoz nem tartoztam ezt megelőzően, kezdetben megvoltak a magam félelmei. Inkább csendesebb keresztény voltam, igyekeztem jófej lenni, de ritkán beszéltem mással a kereszténységről. Szóval nem kis hezitálás után mondtam Berninek, hogy meglátogatom vele azt a keresztény csoportot, ahová őt a barátnője, Eszter hívta el.
A nemzetközi helyzet egyre fokozódik
MEKDSz-stratégia. Igen, létezik ám ilyen is! Ennek egyik pontja az International Student Ministry, azaz az ISM. Diákként tapasztaljuk, hogy egyre több hallgató érkezik Külföldiából, és bizony nem rossz dolog, ha ez alatt az idő alatt van egy állandó közösségük. S hogy milyen ennek a közösségnek a tagja lenni? Erről Le Roux Berni mesél nekünk.
Mit mond a BME a szenvedésről?
Kicsit talán nemzetközi, kicsit talán mégse. Van köztük olyan, aki egy évet Japánban töltött, és nemrég ért haza. Olyan is, aki dél-koreai származású. De nemcsak a multikulturalitástól válik különlegessé a BME-s MEKDSz-diákkör.
Átlépett határok
Vannak a társadalom perifériáján élő emberek. Nyugdíjasok, megváltozott munkaképességűek, állami gondozottak. De ide tartoznak a prostituáltak, a hajléktalanok és a migránsok is. Nem ártana a MEKDSz-en belül nyitni valamennyiük felé. Az ok, ami miatt Ónodi-Szabó Vera érdeklődését most különösen utóbbiak helyzete keltette fel, annyi, hogy ez az aktuálisan legégetőbb téma. Neked mennyire feszegeti a határaidat?
Egyesült imádság
Hadd buzdítsunk benneteket egy rövid kis eurázsiai történettel, ami alátámasztja, hogy az imának tényleg ereje van! Egy fiatal házaspár, Iván és Anna (nem a valódi nevük) tavaly két egyetemen két diákkal kezdték a szolgálatot, ami annyiból állt, hogy összejöttek imádkozni az egyetemért. Diákokat a Facebookon és egyéb közösségi oldalon keresztül toboroztak, így a tanév végére már 9 […]
„Hiszek hitetlenül Istenben”
„Ha nem osztod meg, nem létezik” – volt a mottója az idei évkezdő Grund tábornak. De mi van, ha nincs is mit megosztani?! Isten gondoskodik arról, hogy a végén legyen. Megosztanivaló. Hit a személyes életedben, és újdonsült cikk a Postit!-en : ) Egy tábori résztvevő élménybeszámolóját olvashatjátok.
Hogyan (ne) legyünk MEKDSz-esek
Diákkör, tökjó közösség, táborok, vagy akár ezek összefonódása – kinek miről híres a MEKDSz. Ármin arról ír, hogyan változott „csak mi vagyunk, egynéhányan”-szemlélete a MEKDSz-t összetartó nagy családnak tekintő elképzeléssé. „In a relationship with MEKDSz” – olvassátok szeretettel a Postit! blog 100. bejegyzését!