Kaméleon. Nem túl kedves figura. Általában mi jut eszünkbe róla? „Olyan kétszínű, álságos!” „Mindenkinél próbál bevágódni!” „Nyilván mindig azt az arcát mutatja, ami adott helyzetben az érdekében áll.” stb. Általában. Nekem most mégis a MEKDSz-munkatársakról ugrott be… Micsoda?!

Amikor közösségépítés, természetjárás és a Rózsa-kő legendája találkozik… Hogy hogyan? A keszthelyi és a veszprémi diákkör utánajárt. A továbbiakban közölt levél feladója egyenesen a Rózsa-kövön üldögélő Pádár Tomi et al.

1) Környezetelemzés. 2) Állapotfelmérés. 3) Munkarend. 4) Környezetvizsgáló táska. Elengedhetetlen feltételei egy terepgyakorlatnak. És furcsamód egy lelkigondozásnak is, ahogyan ezt Dóri is tanúsítja.

A címmondat Babits Jónásának szájából hangzik el. „Nem tudnám nem csinálni” – mondja pedig Sánta Dia, az ELTE BGGyK diákkörvezetője, amikor arról kérdezem, bevállalna-e még egy Márk-drámát. Merthogy április 9-10-én két ízben is megrendezésre került a színdarab, egyszer a Bárczin, másszor a Károli tréninghetének keretében.

„Dáj-dájénu, dáj-dájénu, dáj-dájénu, dájénu, dájénu, dájénu! Dáj-dájénu…” – ébredtem ma reggel is az egy héttel ezelőtti páskavacsora egyik fülbemászó dallamára. De mi köze ehhez a MEKDSz-nek? A válasz – jó zsidó szokás szerint – egy újabb kérdés…

Adott a Négyszögletű Kerek Erdő. Adottak a szereplők. És adott a Google. Na, ezt add össze!

Az ördög jobb és bal keze; Kincs, ami nincs; Morcos misszionáriusok – és még sorolhatnám azokat a filmeket, melyekben a híres-hírhedt Bud Spencer-Terence Hill-páros tűnik fel egy kiadós bunyó (na meg persze a fordulatos történet) kedvéért. Ha nem hangozna el, hogy: „Ők az én embereim!” – sokszor bizony nem is tudnám, hogy a nagy csitt-csatt, […]

Voltatok már úgy, hogy azért örültök, mert adhattatok abból, ami a tiétek? Tudjátok, arról az adásról beszélek, amikor nemcsak azok lesznek többek valamivel, akik kapnak, hanem azok is, akik adnak… Hát, én valami ilyet éltem át akkor, amikor bemutathattam a MEKDSz-t a gyülimben.

Hát, én inkább megkérdeztem egy leendő kezelőorvost, Farkas Virágot, a DEOEC (Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum) diákkörének vezetőjét. Van-e kockázata annak, ha nyílt színen hirdetjük a diákkört? (Igés kártyás muffin ~ szerencsesüti?) És mi a helyzet a mellékhatásokkal? Érdeklődő egyetemisták ~ pozitív „mellékhatásai” egy közösségkovácsoló sütögetésnek? A továbbiakban Virág írását olvashatjátok.

Tegye fel a kezét az, aki járt már az újdonsült Szent Gellért téren! … BME-sek, igen… Meg nyilván aki gyalogában tart a rakparttól a MEKDSz-iroda felé, jó… Persze, az is, aki kipróbálta már a 4-es metrót. No, és aki szereti Cseh Tamást!

Végy egy rahedli lelkesedést, egy jó nagy adag irodalomszeretetet, csipetnyi szavalni vágyást, fűszerezd mindezeket egy briliáns ötlettel, add hozzá édesapádat, és már el is készült az előadói est Ida-módra! Persze, nem árt, ha cseresznyeként a tortán ott díszelg még némi előadás utáni édesség, finomság, tea, süti…

Egy sportegyesületben alapvető fontosságú az utánpótlás megszervezése, hiszen máskülönben kiöregedik, kvázi elhal a csapat. Mivel – ha úgy tetszik – a MEKDSz-nél mi is futásunkat végezzük, nemes harcunkat harcoljuk, nekünk is gondunk kell legyen az utánpótlásra

Március 28-án adják át a vadonatúj metróvonalat, ami a Madárhegytől egészen a Bosnyák térig behálózza fővárosunkat. Sőt, képzeljétek, még a MEKDSz berkeibe is beférkőzött a BKK! Azt kérdezed, hogyan? Kérdezed vagy sem, elmondom.

Az úúúgy volt… hogy a dékánhelyettes asszonynak benyújtottuk a féléves tervünket, aki rögtön visszadobta, merthogy „ennyi erővel jöhetnének akár a buddhisták is diákkörözni…”

…hangosan olvassa az első kérdést, megdumáljuk, a másodikat, azt is, és anélkül, hogy megfeszülnék, sőt, még észre is csak alig veszem, beindul egy spontán BT, a barátnőm vezetésével…