„A pénz, a pénz! Ez ám a bökkenő. Ez életünkben a szekérkenő. Nélkűle a kerék lassan forog, s forgása közben szörnyen nyikorog. Azonban érte nem töröm magam…” – hááát, azért… Már hogyne törném! Illetve törné magát egy tervező diákkör. Hogy is volt ez pontosan, Dóri?
Posts By / Rab Fanni
Zsinórposta aus Deutschland
„Frittmann Lidi felhívása, időtartam: 00:57.” No, nem fut el Germersheimig megszakítás nélkül a telefonzsinór? Pedig olyan rég beszéltem már német-svédes barátnémmel! „Frittmann Lidi hív.” Na, majd most! Éljen a szkájp!
Kaméleon-effektus
Kaméleon. Nem túl kedves figura. Általában mi jut eszünkbe róla? „Olyan kétszínű, álságos!” „Mindenkinél próbál bevágódni!” „Nyilván mindig azt az arcát mutatja, ami adott helyzetben az érdekében áll.” stb. Általában. Nekem most mégis a MEKDSz-munkatársakról ugrott be… Micsoda?!
A rózsa… neve? Köve?
Amikor közösségépítés, természetjárás és a Rózsa-kő legendája találkozik… Hogy hogyan? A keszthelyi és a veszprémi diákkör utánajárt. A továbbiakban közölt levél feladója egyenesen a Rózsa-kövön üldögélő Pádár Tomi et al.
Lelkigondozás – terepgyakorlat
1) Környezetelemzés. 2) Állapotfelmérés. 3) Munkarend. 4) Környezetvizsgáló táska. Elengedhetetlen feltételei egy terepgyakorlatnak. És furcsamód egy lelkigondozásnak is, ahogyan ezt Dóri is tanúsítja.
„Nincs mód nem menni, ahova Te küldtél.”
A címmondat Babits Jónásának szájából hangzik el. „Nem tudnám nem csinálni” – mondja pedig Sánta Dia, az ELTE BGGyK diákkörvezetője, amikor arról kérdezem, bevállalna-e még egy Márk-drámát. Merthogy április 9-10-én két ízben is megrendezésre került a színdarab, egyszer a Bárczin, másszor a Károli tréninghetének keretében.
Jövőre veled, Jeruzsálemben
„Dáj-dájénu, dáj-dájénu, dáj-dájénu, dájénu, dájénu, dájénu! Dáj-dájénu…” – ébredtem ma reggel is az egy héttel ezelőtti páskavacsora egyik fülbemászó dallamára. De mi köze ehhez a MEKDSz-nek? A válasz – jó zsidó szokás szerint – egy újabb kérdés…
Instant színház
Adott a Négyszögletű Kerek Erdő. Adottak a szereplők. És adott a Google. Na, ezt add össze!
„Ők az én embereim.”
Az ördög jobb és bal keze; Kincs, ami nincs; Morcos misszionáriusok – és még sorolhatnám azokat a filmeket, melyekben a híres-hírhedt Bud Spencer-Terence Hill-páros tűnik fel egy kiadós bunyó (na meg persze a fordulatos történet) kedvéért. Ha nem hangozna el, hogy: „Ők az én embereim!” – sokszor bizony nem is tudnám, hogy a nagy csitt-csatt, […]
„Gyüli, ő MEKDSz. MEKDSz, ő Gyüli.”
Voltatok már úgy, hogy azért örültök, mert adhattatok abból, ami a tiétek? Tudjátok, arról az adásról beszélek, amikor nemcsak azok lesznek többek valamivel, akik kapnak, hanem azok is, akik adnak… Hát, én valami ilyet éltem át akkor, amikor bemutathattam a MEKDSz-t a gyülimben.