Postit!

Október 17-én tartotta az IFES a World Student Day-t, azt a globális imaalkalmat, melyen hálát adunk mindazért, amit Isten tett, és imádkozunk egymásért. Az alkalomról Penny Vinden írt egy összefoglalót az IFES blogjára, ebből szemezgettünk, hátha mi is tudunk e példákból ötletet meríteni.

„Eljutottam arra a pontra, amikor boltba menni ünnep és ok a hajmosásra” – vajon kitől idéztem? Segítek: nem szépirodalom, nem is ponyva és még csak nem is Coelho. A helyes megfejtők között kisorsolunk egy teljes átvizsgálást a SOTE orvosi diákkörének jóvoltából.

Matthew Brima, a SLEFES főtitkára egy októberi hírlevélben tájékoztatta az IFES-t (ennek tagja a MEKDSz) az ebolavírus kapcsán kialakult helyzetről.

Hogy hogyan is keveredtem a MEKDSZ beVezető hétvégéjére? Már korábban is szemeztem a programmal, de valamiért eddig nem sikerült eljutnom. Most ismét jött a felhívás, bár kérdés volt számomra, hogy végzősként nem késő-e ezen részt venni. Aztán úgy gondoltam, Isten mindent képes a javunkra fordítani, így még biztosan jól jöhet valamikor ez a tapasztalat. 😉

Mi a közös az Oroszlánkirályban, a bringázásban és Jézus egyik példabeszédében? Előre szólok: a csattanó kb. olyan kaliberű, mint a „Mi az összefüggés a tér, az idő és a tömeg között?”-történetben. Ha jó az idő, a tömeg lemegy a térre…

Reggeli, egyéni, szemlélődő, terápiás és békéltető, közbenjáró, reményt keltő… nincs is erre elég jelző! A csoportosítás alapjául nemcsak a stílus szolgál; hogy kikkel kulcsolod kezed s miért – Istennek biztos nem derogál, ha hétfőnként a naptárába ezt biggyeszti: „Ma tám. ima! (Meghallgatni ne felejtsd el, nem készül róla hangfelvétel.)”

Van az az elbizonytalanodás, amikor beszélgetés közben bőszen bólogatsz, és nem győzöd a partneredet megerősíteni az együttérzésedről. És van az a fajta elbizonytalanodás, amikor – első nekifutásra – nem érted, miért csinál olyan nagy ügyet, avagy bolhából elefántot a másik, miért vannak kétségei, fenntartásai, amikor pedig – látszatra – annyira klappol minden. Első nekifutásra.

„Always look on the bright side of life!” – egy kedves barátom hallgatja rendszeresen a Python-himnuszt, amikor frontálisan ütközik az élet nehézségeivel. És, bizony, előfordul, hogy egy diákkörvezető tracklistjén is toplistás dallá válik az említett klasszikus. Sőt, továbbmegyek, mi van, ha perpill nincs is nagyon „bright side”?

„S ők kirakott kész étkek után kezüket kivetették.” Nemcsak az Odüsszeia hősei, az Agamemnon-band és még csak nem is a kiéhezett kollégisták. Hát akkor kik? A MEKDSz leköszönő diákkörvezetői!

2 régi arc + 3 új + Áron, az utazótitkárunk – ez a látvány fogadott, amikor beléptem a diákkörünkbe (Eötvös collegiumi BK), képzelhetitek… 😉 Értsd jól! „Hú, biztos „ez az a ház?” Jó helyre jöttem?” – tolultak agyamba rögtön a gondolatok. Meglepetés nr. 1.