Postit!

Reggeli, egyéni, szemlélődő, terápiás és békéltető, közbenjáró, reményt keltő… nincs is erre elég jelző! A csoportosítás alapjául nemcsak a stílus szolgál; hogy kikkel kulcsolod kezed s miért – Istennek biztos nem derogál, ha hétfőnként a naptárába ezt biggyeszti: „Ma tám. ima! (Meghallgatni ne felejtsd el, nem készül róla hangfelvétel.)”

Van az az elbizonytalanodás, amikor beszélgetés közben bőszen bólogatsz, és nem győzöd a partneredet megerősíteni az együttérzésedről. És van az a fajta elbizonytalanodás, amikor – első nekifutásra – nem érted, miért csinál olyan nagy ügyet, avagy bolhából elefántot a másik, miért vannak kétségei, fenntartásai, amikor pedig – látszatra – annyira klappol minden. Első nekifutásra.

„Always look on the bright side of life!” – egy kedves barátom hallgatja rendszeresen a Python-himnuszt, amikor frontálisan ütközik az élet nehézségeivel. És, bizony, előfordul, hogy egy diákkörvezető tracklistjén is toplistás dallá válik az említett klasszikus. Sőt, továbbmegyek, mi van, ha perpill nincs is nagyon „bright side”?

„S ők kirakott kész étkek után kezüket kivetették.” Nemcsak az Odüsszeia hősei, az Agamemnon-band és még csak nem is a kiéhezett kollégisták. Hát akkor kik? A MEKDSz leköszönő diákkörvezetői!

2 régi arc + 3 új + Áron, az utazótitkárunk – ez a látvány fogadott, amikor beléptem a diákkörünkbe (Eötvös collegiumi BK), képzelhetitek… 😉 Értsd jól! „Hú, biztos „ez az a ház?” Jó helyre jöttem?” – tolultak agyamba rögtön a gondolatok. Meglepetés nr. 1.

„Két és fél szobás lakás nemdohányzó személyek számára kiadó.” „Zsemleszínű cocker spániel gazdit, 27 éves portugál szakos srác pedig csinos, fiatal társat keres.” „Közösség – Krisztus – kérdések – beszélgetés – játék – vidámság. Bölcsész BibliaKör minden hétfőn 18.00-20.00, R ép. fszt. 030/A”

„Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen” – bizony, bizony, már túl vagyunk a hivatalos nyárbúcsúztatón, de mintha lett volna a vége felé valami tábor… MEKDSz-tábor… Talán a Grund? Dereng valami? Felhomályosításul szeretettel ajánlom figyelmetekbe Hárs Anikó, elsőtáborozó élménybeszámolóját.

Csak pislogok, mint hal a szatyorban, vagy mint pocok a lisztben – milyen frissek, fittek, döntéskészek! Itt aztán nem volt hezitálás, hogy „Most akkor kérjük meg a karbantartót, hogy csináljon valamit a kivetítővel?” Ehelyett: „Figyu, hagyjad, nézzük meg a szomszédban! Úgyis majdnem minden zárat ugyanaz a kulcs nyit…” [És tényleg.]

„Tuti, hogy ide is amerikai típusú CV-t kérnek?” „Jaj, hogy ezt ilyen hamar kell?!” „De miért én menjek el már megint vécéillatosítóért, mikor a múltkor is én vettem?” „Nem, képzelje, én életemben nem bütyköltem még lefolyót!” – Ismerős? Az egyetem után hirtelen az Élettel, igen, azzal a bizonyos Nagybetűssel találod szembe magad. Hogy mit kezdj vele? A MEKDSz […]

„Na, meglátszik, hogy nem gyakran járnak étterembe. Mennyire zavarban vannak, főleg az a két vihogó lány ott! Vajon mire fel lehet ez az egész?” „Mintha csak a macskám farkára léptek volna, úgy szól ez az ének…”