Postit!

Luke: „Nem megy. Egyedül nem fog sikerülni.” Obi-Wan: „Yoda mindig ott lesz veled.” – A MEKDSz Luke-jai: a diákkörvezetők, Obi-Wanjai: a munkatársak. Hogy kik a Yodák? A mentorok. (Na meg persze az Örökkévaló : ) És miért jó Neked a mentorált-mivolt? Demján Esztitől megtudhatod!

„Velem van az Erő, és az Erő hatalmas. Az életből árad, ezért nagy. Körülvesz valamennyiünket. Összeköt és megvilágosít minket” – mielőtt még bárki is new age-re gyanakodna, elárulom: az idézet Yoda mestertől származik. A MEKDSz-nek is vannak ám hivatásos, vagy inkább: elhivatott mentorai! Hogy miből áll ez pontosan? Pálóczi Agnus beszámolójából kiderül!

„Tekeredik a kígyó…” – jut eszembe a kis ovis dal, amikor bármelyik MEKDSz-táboros regisztrációra, illetve az előtte kanyargó sorra gondolok. A legtöbb résztvevő ugyanazzal a vonattal érkezik. – A kérdés nem az, hogy MIÉÉÉRT??? : ) Hanem, hogy hogyan futtassuk az információkat milliomodmásodpercnél is gyorsabban?

„Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral!” – olvassuk Pál intését Timóteushoz (1Tim 5, 23). Szabad fordításban megfogadta ezt a pécsi diákkör is. Ha egyszer beköszöntött a nyár, nem árt egy kis tüzes vízzel hidratálni…

Hogyan lehet egy diákkör több/más, mint egy ifi? Hogy ne csak „jó keresztyén testvéreinkkel” találkozzunk az Úrban. Értsd jól! Ha nem említenénk külön szóval – ami eleve nem lenne elijesztő, hiszen az örömhírt foglalja magába -, talán nem is tűnne olyan félelmetesnek az evangelizáció… Hogyan tud ez izzadságszag nélkül, természetesen működni? Járjanak előttünk jó példával az egriek!

„A szívemmel akarok gondolkozni.” (2x) „Oké, hogy a villamoson, de hát nekiülni…” (2x) „Ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse” – ez az Exupéry-mondat jutott eszembe, amikor Rajmon Szofit hallgattam a Moszkva téri metrómegállóban. Továbbadom, amit az említetteken kívül sikerült jól az emlékezetembe vésni – a Corvinus közgázos diákköréről.

„A gráf dolgok és rajtuk értelmezett összeköttetések halmaza” – a gráfba behelyettesítjük a diákkört, majd megkapjuk az egyetemes MEKDSz-tételt, ahol dolgok = diákok + szeniorok. A tételt Benedek Zsolti bizonyítja a régi motoros és a friss BME-sek találkozójának történetével.

„A pénz, a pénz! Ez ám a bökkenő. Ez életünkben a szekérkenő. Nélkűle a kerék lassan forog, s forgása közben szörnyen nyikorog. Azonban érte nem töröm magam…” – hááát, azért… Már hogyne törném! Illetve törné magát egy tervező diákkör. Hogy is volt ez pontosan, Dóri?

„Frittmann Lidi felhívása, időtartam: 00:57.” No, nem fut el Germersheimig megszakítás nélkül a telefonzsinór? Pedig olyan rég beszéltem már német-svédes barátnémmel! „Frittmann Lidi hív.” Na, majd most! Éljen a szkájp!

Kaméleon. Nem túl kedves figura. Általában mi jut eszünkbe róla? „Olyan kétszínű, álságos!” „Mindenkinél próbál bevágódni!” „Nyilván mindig azt az arcát mutatja, ami adott helyzetben az érdekében áll.” stb. Általában. Nekem most mégis a MEKDSz-munkatársakról ugrott be… Micsoda?!